Én rendszeresen álmodtam régen ugyanazokkal a (jelen életemben ismeretlen) helyekkel, és a legjobb az volt az egészben, hogy már utcáról utcára tudtam álmomban, majd halványan abból felébredve is, hogy az adott városnak melyik pontjába hogyan juthatok el, meg hogy mi merre van.
Olyan 14-15 éves koromban ezek olyan szinten élénk álmok voltak, hogy volt idõszak, amikor bele voltam zavarodva, hogy most hol is lakom, mert ha a lakóhelyemre gondoltam, rendszerint ezek az ismerõs kisvárosi képek ugrottak be... aztán meg gondolkodtam, hogy ez a városnak melyik részén van, aztán persze mindig leesett, hogy nem is ott lakom...
Igazából négy tipikus hely szokott lenni:
-egy dombos, erdõs, repedezett, romos betonos, mindig erõsen napsütötte vidék, ami néhol durván bozótos
-Egy szocializmus eleji tipikus komor paneldzsungel, ez általában melankolikus, olyan egyedül mászkálós, néha rosszarcú emberekkel, vagy épp valami problémámat kell megoldanom az egyszerû életemben, olyan kis senki szerepében.
-A kisváros, amirõl az elején beszéltem, hogy jól ismerem. Igazából idõben nem tudom hova tenni, az is majdnem hasonló intervallumban lehet, olyan 1800-1900... autókat soha nem látok. Különösen imádom belõle a keskeny patakot, szép tiszta vízzel, a túloldalán egy nagy rét amit erdõ szegélyez, másik oldalán pedig igényes lakóházak, tele futtatott növényekkel, minden szép zöld, olyan nyugodt és természetes... áh, nem lehet leírni. De ezen a részen is sokszor voltam már.
-Volt több álmom is hegyoldalba vagy dombságra, nagyon hepehupás vidékre épített falvakkal is. Ezek rendszerint kisebbek voltak, idõben volt régebbi, ami egy feudális falucska lehetett, csak arról vannak erõsebb emlékeim.
Ja, meg többször jártam már leamortizált, elhagyott gyárvidékeken. Ja, és a legjellegzetesebb, amit majdnem kihagytam:
Ha az adott hegyen mászkáltam, ugyanott mindig rátaláltam egy eldugott, csicsás, "törökös" stílusú épületcsoportra. Hatalmas, impozáns szentélyek, templomok, vagy nem tudom, egy szép márványfolyosó ahova hófehér lépcsõ vezet fel, ahonnan lenézve mindig belátom az egészet, és a viszonylag nagy területen mindig csak néhány pap mászkál. Viszont mindig zavar, hogy nem mehetek be ezekbe az épületekbe.
Na, ez még csak egy töredék, azaz azokat soroltam fel, amiket rendszeresen, ugyanabban a formában visszatérõ álmokként bejártam. van még rengeteg hasonló "fílinges" nagyon szép és összetett, részletesen megálmodott hely, ahol csak 1-2x jártam, de az nagyon emlékezetes volt. Látványvilágát tekintve mindig nagyon részletesen átélem a helyzetet.