Leírom a saját tapasztalataimat. Három fiam van, egy 16, egy 14 és egy 7 éves. Kettõ asztali PC, egy laptop (nem mai csirke, P3-as csúcskonfig) meg egy régebbi Xbox a technológiai háttér, ami persze az évek alatt nõtte ki magát. Hozzátartozik a dologhoz, hogy mindkettõ szülõ PC-vel dolgozik lassan 16 éve, és bizony nem egyszer játszani is szoktunk galád módon ezzel az "ördögi" masinával. Szóval nálunk természetes a gyermekek PC használata is, de valahogy mindig megtaláljuk az ideális mennyiséget (legalábbis szerintünk az) a gép elõtt töltött idõvel kapcsolatban. Lehet hogy külsõs szemlélõnek soknak tûnik az az idõ amit a gyerekeim töltenek a gép elõtt, ami eredménytõl függõen (tanulmányi, segítség, stb..)akár 2-3 óra is lehet alkalmanként (nem naponként), de általában 1 óra az "adag".
Ami viszont engem is elszomorít, hogy pl a középsõt nem is érdekli más, csak a játék. A nagy az olvas, zenét hallgat, gitározik, csajozik, edzésre jár, a kicsi legózik, rajzolgat, kirakózik (5 évesen simán kirakott 5-600 db os puzlékat), bár már õ is kezd követelõzni a napi "adagjáért", de a középsõt csak a gép érdekli. Ha nem játszhat, akkor igazából nem csinál semmit, max nézi a falat (na meg õ is jár edzésre, Wado-ryu), meg esetleg a tv-t.
Itt kitérnék az elõttem szólóhoz, aki szociális oldalról közelítette meg a dolgot, meglehetõsen demagóg módon.
Egyformán neveljük mindhárom gyereket, szaros koruk óta foglalkozunk velük, együtt társasjátékozunk, kártyázunk, kirándulgatunk a mai napig, még se egyformák a gyerekeink. A nagy és a kicsi sokkal közvetlenebb, barátkozóbb, míg a középsõ kicsit nehezebb eset. Gyereket nem lehet könyvbõl és tv-bõl nevelni, ez egy hülyeség. Erkölcsi, szociális irányvonalakt persze kell mutatni, és természetesen a szülõi példamutatás is nagyon fontos, de ettõl a gyerek nem biztos hogy úgy fog viselkedni, mint ahogy azt mi szeretnénk. Ezt tapasztalatból mondom. A kamaszkor meg egy rémálom, hála istennek most 2 is van belõle :)
Visszakanyarodva a témához, szerintem se normális ha egy gyerek a gép elõtt tölti szabadidejének nagy részét, de valahol érthetõ sajnos.
A mi idõnkben nem volt se PC, se konzol, még igazából tv adás se nagyon. Persze hogy olyat dolgokat csináltunk, amit tudtunk. Kint voltunk a szabadban rengeteget, bicikliztünk, bújócskáztunk, szám háborúztunk, olvastunk, meg nem keveset dolgoztunk is szüleinknek segítve. Mégis voltak már akkor olyan gyerekek, akik szintén nem mozdultak ki, nem jártak társaságban, csak akkor nem foglalkoztak velük ennyit. De ez elmúlt.
A mi apáink meg szintén egészen mást csináltak gyerekkorukban, még se sírtak annyit, mint ami mostanában megy a médiában.
Nem kell ezt túl lihegni. Az a gyerek aki életre való, az PC mellett is tud érvényesülni, aki meg kevésbé az, az akkor se lesz sikeresebb vagy rátermettebb, ha nem ül a gép elõtt.
A bûnözõk se a PC elõtt lettek azzá akik, és most sincs arányosan több mint elõtte, max megjelent a cyber bûnözés, ami sajnos a kor egyik vívmánya, de ezt el kell fogadni. A mai fiatolok már egy más generáció, ezt el kell fogadni.
Majd 10-20 év múlva kiderül, mennyire "korcsosultak" el, vagy éppen nem.