Az élõsködõk dolga logikusnak tûnik, ám akkor felmerül a kérdés, miért épp a testhajlatok környékén maradt mégis meg a szõrzet (a fejtetõn kívül).
Másfelõl a trópusokon is vannak dús bundával rendelkezõ állatok, náluk a hõtartás inkább hátrány, a csupasz bõrük meg szintúgy pigmentálódhatott volna, a kisebb sérülések ellen pedig elég egy megvastagodott bõrréteg. Mégis alig találunk szõrtelen szárazföldi állatot, inkább csak a szõrzet hossza változik.
Azt se feledjük, hogy az evolúció során kialakuló képletek a mi logikánk szerint nem feltétlenül hasznosak, vagyis nem biztos, hogy a mi érvelésünk mentén alakultak a dolgok. A hím szarvasok agancsa bizony inkább hátrány és a nõstényekért folytatott versenyben kialakulhatott volna valami kevésbé akadályozó "versenytárgy" is. Csak hát a véletlen ezt hozta és ez fejlõdött tovább. (A minta persze megvan egyes hím madarak díszes fejtollazatában, csak az nem akadályozza õket annyira, mint a szarvast egy hatalmas agancs.)
Az ember vakbele sem feltétlenül azért fejlõdött vissza, mert nem lenne rá szükséfünk. Az emberszabásúak étrendje nem nagyon tér el a miénktõl, náluk mégis jobban kifejlõdött, mint nálunk. Ezt nem indokolhatja a mi húsfogyasztásunk, mert az emberi törzsfejlõdés során a nagyobb mennyiségû hús fogyasztása elég újkeletû jelenség.