Épp az általad leírt nem-logikusság eredményezhette a vicces helyeken megmaradt pamacsokat. A hónaljban és a lábak között súrlódáscsökkentõ hatása van, ezen kívül az a néhány pamacs a szexuális érettség feltûnõ hirdetése, a szag miatt is. A haj nálunk pontosan olyan, mint a hím agancsa, a dús haj hirdeti, hogy gazdája egészséges, nem szenved hiányt nyersanyagokban. A kopaszság a férfiaknál a tesztoszteron mennyiségérõl, így nemzõképességérõl árulkodik, a hajvonalból pedig pillanatok alatt meg lehet becsülni valaki korát.
Afrikában is igen hidegek tudnak lenni az éjszakák, a szõrzet így a tüzet készíteni nem tudó állatoknál nem hátrány, egyébként energiát veszítenének azzal, hogy megpróbálják a testhõmérsékletüket fenntartani.
Persze mindig az az elvi nehézség az adaptációs programokkal, hogy információk hiányában az adatokhoz illesztett elméletekrõl van szó. Tudjuk, hogy csupaszak vagyunk, de pár helyen szõrösek, tehát annyit tudok csak mondani, hogy a végeredménybõl következik, hogy a csupaszság elõnyei kifizetõdõek voltak, a pár helyen szõrösség pedig pozitív mellékhatásokkal bír. Ha szõrösek lennénk de pár helyen csupaszak, akkor fordítva tenném.
Ezért érzik sokan tudománytalannak az evolúciót, mert úgy érzik, "minden magyarázható", pedig csak arról van szó, hogy félreértik az állítást. Az állítás nem az, hogy a modellembõl az következik, hogy a csupaszság elõnyös, amit a természet megerõsít. Senki sem rendelkezik többszázezer év változó környezetével ekvivalens laboratóriummal, csak néhány egyedi esetben tehetõ ilyen irányú következtetés.
Az itt vitatott adaptációs programok célja csak az lehet, hogy igazolja, hogy *akár* megtörténhetett evolúcióval is, tehát az evolúció elmélete továbbra is helyes. Nem predikciót látunk mûködés közben, hanem egy popperi falszifikációs kísérlet elhárítását. Ha például valamiért tudnánk, hogy a szõrösség óriási elõnyt jelentett volna elõdeinknek, akkor egy rejtéllyel állnánk szemben, ami kikezdi az evolúciót is.
Az evolúció tud predikálni ("magyarázni") is, de ezekben a mesés magyarázatokban nem ez a dolga. Egyszerûen nincs elég információ, hogy eldöntsük, mi történt valójában a szõrünkkel. Ha valahogy meg tudnánk figyelni õseinket néhány ezer év különbséggel, két perc alatt nyilvánvaló lenne a sztori.