Nagyon szép dolog a tolerancia(?), de csak akkor ha a realitások talaján maradunk. Ha a gondolatod mentén viszonyulnánk minden problémához, akkor ugye elnézõ mosollyal kéne nyugtáznunk azt is, ha pl. a 2 gyerekes családanya képtelen elkészíteni egy vajas kenyeret, az apuka meg nem tudja, hogy kell körmöt vágni, mert hát ugye a "szocializálódás meg a környezet"... Persze abban igazad van, hogy a környezet sokat számít. Engem pl. kifejezetten zavarnak az ilyen pipogya emberek, mert anyám 7 éves koromban kis sámlin odaállított a mosatlanhoz és onnantól kezdve szinte mindenben önellátó lettem. Oké, ez egy másik véglet(ugyanakkor ezért hálás is vagyok neki).
Másrészt azt is totál megértem, hogy pár hónapos kapcsolat után még nem fog hangosakat durrogtatni. De könyörgöm, ezzel mindenki így van! Akkor még is mi a fenét vár tõlünk? Otthon a családban eddig, hogy oldotta meg? Kiment az erkélyre/udvarra, ha többen voltak visszatartotta, ha egyedül maradt kiengedte...stb. Tényleg nem érzed cikinek, hogy le kell menni ilyen szintre?