Egy pesszimista és egy optimista sosem fogja meggyõzni egymást. Mindkettõ "realistának" tartja magát, a másikat meg vagy rosszindulatúnak, vagy naivnak. Én csak azt tudom, hogy itthon, ahol sok a pesszimista, gyanakvó ember, rossz élni emiatt, másutt pedig jobb.
Nézzétek meg az emberek lelki és fizikai egészségét, jó vagy rosszkedvét, életmódját, sõt életkilátásait. Azt fogjátok látni, hogy nálunk mindez sokkal alatta van azoknak az országoknak, ahol - szerintetek - "agymosott" a többség.
"Itt sem gondolkodik a többség, de az utóbbi 60 évben annyi szart kapott a pofájába, hogy nehéz lesz ezt kitörölni a fejükbõl a bizalmatlanságot." Ez így van. Sokat kell még fejlõdnünk, hogy elfelejtsük az "ember embernek farkasa" mentalitást. Ti persze maradhattok benne, minden jót kívánok hozzá - a dolog úgyis generációs, kihalásos alapon mûködik.
(Komolytalannak még ennyit: te azt írod, hogy nem vagyok hajlandó megismerni a tényeket - a válaszom ennyi, már ha megérted: azok nem a tények maguk, hanem a tények interpretációi, és semmi bizonyíték rá - viszont annál több ellene -, hogy a ti interpretációtok a helyes.)