Sokáig képtelen voltam egyedül lemenni boltba, utcára..stb. Mindig támaszkodnom kellett valakire... Aztán fogtam magam, és teljesen egyedül felköltöztem Pestre.. Borzalmasan nehéz heteket éltem meg, szenvedtem, pánikoltam, xanax, sírás, halálfélelem... De sikerült! Nem futamodtam meg..
Talán, ha apró lépésekkel kezdesz..hidd el, menni fog! Csak bízz magadban!..mellettem igaz volt egy nagyon jó barát aki sokat segített, de jórészt magamnak köszönhetem.. És figyelni kell arra is, hogy az apró sikereket rögzítse az ember! Észre kell venni, ha sikerül valami..