Két részre osztom a válaszom, mert itt úgy érzem, már erõsen kétfelé ágazott a téma.
1.)
Amit Te írtál, az csak abban az esetben lenne igaz, ha egy "személyenkénti teljes, és minden értelemben vett átlagolás" után mindenki azonos értéket kapna. Vagyis ha valakinek jobb a látása, akkor törvényszerûen arányosan rosszabb mondjuk a hallása, vagy arányosan gyengébb a testfelépítése. Ez viszont nem így van.
Attól, hogy egy érzékszerved jobb az átlagnál, még nem következik egyértelmûen, hogy egy másik rosszabb az átlagnál. Vagyis lehetsz Te mindenben ugyanolyan jó mint egy másik ember, ugyanakkor a szaglásod mondjuk élesebb az övénél. Vagyis minden téren képes vagy ugyanazt produkálni mint az a másik ember, ellenben szaglás terén legyõzöd õt. Ez pedig nem alkalmazkodásfüggõ, egyszerûen valamilyen képességben jobb vagy mint az a másik. Ebbõl pedig az következik, hogy ha egy érzékszerved jobban funkcionálhat, akkor akár minden érzékszerved is jobb lehet a másikénál. Ergo többszörös elõnyben lehetsz vele szemben, mert észreveszel olyan részleteket is életed folyamán, amire annak a másiknak nem terjed ki a figyelme, mert nem képes észlelni olyan dolgokat, amelyeket Te igen.
"Nincs olyan, hogy valami gyenge, vagy korcs, avagy gyengébb életképességû. A mutációk esetében sincs ilyen!
Olyan van, hogy él (tud ALKALMAZKODNI), avagy nem él. A többi csak rizsa."
De igen, van. Tegyük fel, hogy van A és B egerünk. Mindenben megegyeznek, egyvalamit kivéve: az A egérnek jobb a szaglása, mint a B egérnek. Ugyanazon életutat feltételezve ugyanazon környezetben az A egér életképesebb, mivel messzebbrõl kiszagolja a búzát, vagyis több kaját tud adni a majdani kicsinyeinek, tehát 10, általa leellett pocos egérbõl nem csak 6, hanem 8 fog életben maradni (míg a B, kevésbé éles szaglású egér csak 6-ot tud felnevelni, a többi éhenhal).
Vagy ha az A egérnek jobb a hallása, akkor nem 3, hanem 4 évet fog élni, vagyis egy évvel több almot tud felnevelni, mielõtt egy macska elkapná, mert messzebbrõl meghallja a ragadozó közeledtét, így nagyobb elõnye lesz azzal szemben, a 4 évesen már öregnek számító csontjaival is el tud még iszkolni elõle, míg a B jelû egér erre már nem lesz képes 4 évesen.
Ez a természetes szelekció, az állandó verseny, amely csak a legjobbakat hagyta életben az évmilliók során.
Ez az, ami az embernél már nem mûködik, elég régóta. Anno még az erdõs-mezõs tájakon (mely az ember természetes életterének számított) bármelyik, hasonló méretû állatot is veszed alapul, általában az összes érzékszerve jobb az emberénél. (Hasonló méret alatt értem azt, hogy hasonlóak voltak az ellenségei, tehát ugyanazon veszélyek ellen kellett magát felvérteznie, hogy életben maradjon. Ez értendõ kábé a macska nagyságútól a medve nagyságúig.) Tehát e méretintervallumon belül, az erdõs-mezõs tájakon élõ összes emlõsnek minden érzékszerve jobb az emberénél, méghozzá legtöbb esetben nagyságrendekkel jobb.
De nézzük meg a majomféléket, fõleg a csimpánzt, amelynek génkészlete 99,9%-ban megegyezik az emberével. A csimpánznak is jobb az összes érzékszerve az emberénél. Valamikor valószínûleg egyforma volt, vagy legalábbis közel hasonló élességû volt a látásunk, a hallásunk, a szaglásunk és az ízlelésünk (mint a 4 legfõbb, életbenmaradáshoz szükséges érzékszervünk). Tehát amióta ember az ember (kábé 200ezer éve), azóta folyamatosan romlott ezen érzékszerveink érzékenysége, mert azok az egyedek is életben maradtak, amelyek rosszabb minõségû volt ezen érzékszerveik bármelyike, vagy akár mindegyike, és tovább tudták örökíteni a csökkent képességet hordozó génjeiket.
De továbbmegyek: Tételezzük fel, hogy egy csimpánznak és a 200ezer évvel ezelõtti embernek azonos szinten volt az összes érzékszerve (azt hiszem, ez elfogadható feltételezés). Ez esetben ki tudjuk számolni, hogy mennyit csökkent ez idõ alatt az érzékszerveink hatékonysága, amibõl pedig következtetni tudunk arra, hogy mennyi idõ múlva fogjuk szinte teljesen elveszíteni ezen képességeinket. Ha pedig valaki vakon születik, mellé süket és néma is, szagokat sem érez, annak hiába van hyperagya, nem fogja tudni mire használni, mert nincsenek beáramló információk, amikkel dolgozni tudna...
---------------
2.)
"A kardfogú tigris is félelmetes ellenfél volt. Még náluknál jóval nagyobb élõlényeket is lenyomtak. Mégis kipusztult, mivel nem tudott alkalmazkodni. A patkány viszont nem látott olyan jól, nem volt olyan jó hallása, nem volt olyan erõs és bátor, nem volt olyan nagy, és mindenki csak megpróbálta eltenni láb alól; mégis fennmaradt a mai napig. Egyszerûen ezért, mert tudott alkalmazkodni, változni."
A tigrissel kapcsolatban egyetértek, viszont a kipusztulásáért valószínûleg az ember egymagában (is) felelõs (mint ahogy sok-sok más fajéért is a történelmünk során). Nevezhetjük népírtásnak is, ebben igen hatékonyak vagyunk.
A patkánnyal kapcsolatban, igen, ebben is igazat adok, de a tigris és a patkány között azért van pár óriási különbség.
1. Szaporaság: míg egy tigris 2-3 kölyköt hoz a világra, és talán 1-2 évente teszi ezt, addig a patkány nem ritkán 4-8 kölyköt is fial, ráadásul ezt évente több alkalommal is képes realizálni.
2. Ellátás: egy tigriskölyök felneveléséhez tonnákban mérhetõ húsmennyiségre van szükség, míg egy patkánykölyök beéri pár kilónyi gabonával is.
3. Veszélyesség: A tigris közvetlen veszélyt jelentett az emberre nézve, egyik a másiknak potenciális tápanyagforrásként szolgált, vagyis rivalizálási, területbirtoklási okora is visszavezethetõ a kettõ közötti kapcsolat, míg a patkány jól megfért az ember mellett, nem jelentettek egymás számára közvetlen veszélyt.
4. Méret: a tigris a puszta mérete folyamán feltûnõ volt az ember számára, míg a patkány a kis méreténél fogva nem volt feltûnõ, sõt, szinte észrevehetetlen volt az ember számára. Épp ezért nem is próbálta eltenni láb alól, egyszerûen nem foglalkozott vele.
(Az csak az utóbbi néhányszáz év "hóbortja", hogy ki kell pusztítani a patkányokat is. Kábé azóta, hogy az ember "annyira elkorcsosult" - értve ez alatt konkrétan az immunrendszerének gyengülését -, hogy potenciális veszélyt jelent rá nézve a patkány, mint betegséghordozó.)
Ezek alapján viszont a patkány nem az érzékszerveinek köszönheti az életbenmaradását, vagyis lehetett volna jobb is, rosszabb is bármelyik (vagy akár mindegyik) érzékszerve a tigrisénél, sokkal inkább a fajának fejlõdésútvonalbeli különbségeire vezethetõ vissza az ember mellett való megférésének sikeressége.
------------
Visszakanyarodva ezek után az eredeti témához:
Az embernek igenis szüksége lenne a jobb érzékszervekre ahhoz, hogy sikeresebb lehessen a fejlõdése folyamán. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az átlagnál rosszabb érzékszervekkel rendelkezõ egyedek különbözõ eszközökkel próbálják kompenzálni a jó érzékszervekkel rendelkezõ társaikkal szembeni hátrányukat. Jó példa rá a szemüveg. Ezek nélkül nem lenne teljes értékû az élete, mert nem látná azt, amit kellene, így lemaradva a jó szemû egyedek mögött. Pl. nem tudnák õt alkalmazni sofõrként (nem látná az utat, táblákat, satöbbit), orvosként (nem tudna mûteni, diagnosztizálni), villanyszerelõként (agyonbaszná az áram), tanárként (nem tudná leadni a tananyagot), stb.
Persze, a társadalmi berendezkedés, közösségben élés csupán egy bizonyos szintû látásélességet követel meg, ami persze elmarad az mögött, mint amit a vadon törvényei tennének szükségessé. Így szép lassan "lesüllyedünk" arra a szintre, ami még elegendõ ahhoz, hogy normális életvitelt tudjunk folytatni.
Lenne ez akkor igaz, ha azok az egyedek, akik csökkent látásélességgel születnek, nem tudnák továbbörökíteni a degeneráltságukat. Viszont ezekkel a bizonyos eszközökkel (látásnál tipikusan a szemüveg) õk is tudják hozni ezt a bizonyos megkövetelt szintet. Ez pedig két utat fog eredményezni:
1. Idõ kérdése, és mindenki szemüveget fog hordani, hogy a jelenlegi, az normális életvitelhez szükséges látásélességet biztosítani tudjuk.
2. Maga a társadalmunk által elvárt látásélességi szint normája fog csökkenni, hogy ahogy a nagyátlag látásélességi szintje is csökken. Ez a normacsökkenés sok apró dolog változását fogja megkövetelni. Például azt, hogy a könyvekben egyre nagyobb betûkkel fogják nyomtatni a szöveget, hogy az épp aktuális átlag általi személességgel gond nélkül el lehessen olvasni. Ráadásul fehérebb papírra is, hogy nagyobb legyen a kontraszt a betûk és a háttér között.