Kicsit boncolgatva az általad hozott példát, a kutya szemét, tegyük fel, hogy rosszabb a látása az emberénél.
1. A kutya eleve nem egy szerencsés választás mivel háziasított állat, vagyis eleve nem mûködik nála a természetes szelekció törvénye, nem vadon élõ állat. A háziasítás során megkapta a kaját, szállást az embertõl, nem pusztultak el azok az egyedek, amelyek a vadonban hátrányokkal születtek volna. Ráadásul a fajnemesítések során egy csomó képessége romlott az õskutyához (farkashoz) képest, a mesterséges szelekciónak köszönhetõen. Sokkal inkább a farkas (mint a kutya õse) példáját kellett volna felhoznod, aminek viszont már valóban sokkal jobb a látása, mint az embernek.
1. A farkas szeme sokkal érzékenyebb a mozgásra, mivel ragadozó, erre volt szüksége. Ebbõl a tekintetbõl messze felülmúlja a mi szemünk tudását - sokkal apróbb mozgásokat is észrevesz, mint a mi szemünk.
2. A hallása vagy 10x, míg a szaglása vagy 100x jobb a miénknél, amivel ismétcsak bõven kikompenzálja a látásának élességét a miénkhez képest.
4. Mindezek mellett a farkasnak a vadonban nem igazán volt (van) természetes ellensége, a tápláléklánc csúcsán áll, így nem is volt szüksége olyan éles érzékszervekre, mint a zsákmányállatoknak. Az õ érzékszervbeli fejlõdését így nem az áldozatul esés motiválta, hanem inkább a túlszaporodási küszöb a populációjan, illetve fajtáján belül.