Az embernél 200.000 éve tart a nem érvényesülõ természetes szelekció, míg a kutyánál jóval rövidebb ideje csak mondjuk 50.000 éve, amikor is az elsõ farkas az ember szolgálatába állt. És még ennél is rövidebb ideje, hiszen ebbõl 48.000 évig a vadászatban segítette az embert, vagyis épp azokra az érzékszerveire volt szüksége, amelyek az életbenmaradáshoz, a zsákmányszerzéshez szükségesek. Az csak a legújabb kor heppje, hogy minden természetes dolgot félrelökve egyetlen dologra összpontosítva tenyésztik a kutyákat, pl. a hosszú szõre miatt. (Nem baj, ha csak 6 évet képes élni, azt is csak kínok között, túlérzékeny a betegségekre, olyan szar a szaglása hogy a két méterre lévõ csülköt se bírja kiszagolni, gyakorlatilag teljesen vak, és még süket is, a lényeg, hogy 1 év alatt kétméteres szõr nõjön ki belõle.)
(Ezzel most önmagam cáfoltam meg, ugye? :D)
Szal igen, elfogadom, valóban van egy-két kivétel, amelyben az ember egyik-másik érzékszerve talán jobb, mint a hozzá hasonlítottak. De a kivétel erõsíti a szabályt
Ettõl függetlenül tartom az eredeti álláspontom.
(Egyébként a szem mozgásra való érzékenysége nem csak tanult, hanem öröklõdõ dolog is).