Ez hülye védekezés, én is mondhatom hogy én meg egy proffal beszéltem (mellesleg van doki ismerõsöm, általánosba együtt jártunk).
Dronk, Cuch!
Annyit sikerült kihámoznom eddigi eszmecserénkbõl, amiben kölcsönösen egyetértünk hogy:
1. Mai emberi társadalmunkban nem szelektálódnak ki azok, akik a vadon törvényei szerint ki kellene hogy szelektálódjanak. Ergo megmaradnak azok a változások is (továbböröklõdnek), amelyek a vadonban nem lennének életképesek, ám társadalmunkban csupán mint diverzitás jelenik meg.
Eddig gondolom egyetértünk.
2. Mivel a vadonban is hasonló mértékkel történnek a mutációk (hasonló mennyiségben és minõségben), mint az emberi társadalomban, így feltételezhetjük, hogy a vadonbeli életbenmaradás törvénye elsõsorban a faj fejlettségi szintjének stagnálását, és csak nagyon kismértékû javulását eredményezi rövid távon.
(Kis mérték alatt értendõ, hogy apró változások elterjedéséhez is hosszú idõnek kell eltelnie az evolúció során, mire egyértelmûen elõnyös, speciális változásnak minõsülõ lett az egyed túlélésének szempontjából. Pl. ahhoz, hogy a hosszúujjú maki ujja meghosszabbodjon, el kellett telnie cirka 20 millió évnek (nem tudom mennyinek, nagyságrendekrõl van szó csak). Ergo az alapmajomhoz képest tízezer év alatt is csak elhanyagolható mértékben változott a maki ujjának hosszúsága.) Tehát a faj (egyéb más apró változásokat leszámítva) még tízezer év múltán is csak minimális mértékben különbözött az alapmajomtól, ezt értem a faj fejlettségi szintjének stagnálásán.
Ez idáig igaz?
Ha azt mondjátok igen, itt a levezetésem:
Ha ezt a fentebb írt két dolgot összevetjük, akkor logikusan az következik, hogy a természetes körülmények közötti (értsd vadonbeli) szelekció rövid távon (párezer, vagy pártízezer év alatt) csupán a faj életképességét garantálja, annak nagymértékû változását nem. Tehát amíg mûködik a természetes szelekció, addig biztosítja, hogy az érzékszervek ugyanúgy fognak funkcionálni (akiknek nem, elpusztulnak nemzõképességük elérése elõtt), mint tízezer évvel azelõtt, de nem garantálja, hogy jobban. Vagyis mivel az emberi társadalomban nem mûködik a természetes szelekció (nem pusztulnak el a társaikhoz képest gyengébb képességû érzékszervekkel születõk), így a jelenlegi emberi nagyátlag érzékszervi átlagának, szintjének törvényszerûen folyamatos csökkenõ tendenciát kell produkálnia az õsember korában élt emberek ugyanilyen alapon vizsgált átlagához, szintjéhez képest.
Erre akartam kilukadni, ez volt a vitaindító alapfeltevésem is.
Hol van benne a logikai buktató, amit nem vettem észre?