Aha, együttmûködünk... Együtt szántjuk fel a földet, hogy elvehessük az ott élõ növények életterét, és megehessük a búza szövetét? Összefogunk, nyilat készítünk, hogy lelõhessük az õzet? Vagy hogy átmenjünk a szomszéd faluba, lebunkózzuk a férfiakat, a nõket pedig megerõszakoljuk? Az összefogás szép, hasznos példái ezek. Azért fogunk össze, hogy változtassunk, és a változtatás igénye mindig valaki rovására jelentkezik. Az ember versenyben áll a környezetével, a természettel, a többi emberrel. Az, hogy a természettel szemben többnyire csapatban lépünk fel, nem jelenti azt, hogy nem szomjazzuk a hatalmat. Éppen ellenkezõleg.
És vajon hol van az összefogás az egyén számára lényeges kérdésekben, úgymint biztonság, párválasztás? A társadalmon belüli játszmák szinte mind kompetitívek. És ez mindenkit jobban érdekel, mint egy piramis felhúzása. Mindenki tojik az "emberiség" haladására, amíg jó a nõje és van mit ennie. A piramis se volt más, mint a fáraó hatalmának hirdetése.