Bódvarákóra mentünk Pestrõl. Miskolcig teljesen oké az út, onnantól viszont mivel számomra ismeretlen utak jöttek, kénytelen voltam az igo utasításaira bízni magam. Este 10-11 körül volt, amikor beértünk Perkupára. Ott a fõútról letérített és mivel én is láttam a térképen, hogy egy rövidebb út vezet Bódvarákóra, nyugodt szívvel mentem arra. A gond csak akkor jött, amikor az aszfaltozott út elõször kavicsosra váltott, aztán egy sáros, szinte csak kitaposott földútra a sötét erdõn keresztül. Talán 1km-t haladtunk befele, amikor a kocsi alja a nyomvájú miatt már a füvet kaszálta. Egyszercsak megláttunk a keskeny úton egy terepjárót. Tetején egy vadász ült, nyugodtan, csendben, kezében a vadászpuskája. Igazából kétszer is meggondoltam, hogy egyáltalán kiszálljak érdeklõdni, hogy mégis hogyan juthatok tovább, ugyanis kikerülni nem lehetett, mellettem egy kisebb szakadék és kitudja mennyire zavarhattuk meg... Végül csak kiszálltam megkérdezni.
- Jó estét uram! Megtudná mondani, hogy ezen az úton eljutok-e Bódvarákóig?
- GPS-el jöttek?
- Igen.
- Mindenkit ide vezet, menjenek vissza Perkupáig és maradjanak a fõúton, mert ezen az úton terepjáróval is alig lehet végigmenni.
- Köszönöm! Viszlát!
Azóta inkább megyek a táblák után, ha gyanús útszakaszokra akar vezetni az iGO8...
Informatika és tudomány
