Érdekes kérdés az is, hogy le lehet-e vezetni ,,erkölcsöktõl függetlenül'', szóval tisztán naturalizált érvekkel az afrikai éhezõk segítését. Persze nem így gondolunk rájuk, hanem érzelmileg meg emberként, ezért erõltetettnek tûnik így levezetni, de most csak gondolatkísérletként.
Egyelõre úgy tudom, nem naturalizálható tisztán az etika, elõbb-utób szükségszerûen eljutunk az értékekhez. Ilyesmikkel lehetne próbálkozni:
,,Ha Afrika nem éheznék, gyorsabban fejlõdne a tudomány (egyszerûen mert több kutatót lehetne kinevelni a nagyobb képzett emberanyagból)''.
Azonban ez a kísérleti érvelés sem teljesen értékmentes, hiszen még a tudomány fejlõdése iránti vágy is értékeken alapul.
Éppen Afrikáról nem tudok szinte semmit, de másutt vannak olyan helyek is, még majdnem érintetlen természeti népek éltek még nemrég is. Itt, ha már a humánumot nem is vesszük, legalább a tudományos kiváncsiság arra sarkalhatta volna a ,,világot'', hogy kímélje meg õket.
Nem ez történik, az elszegényedett harmadikvilágbeli országok általában elveszik a ,,vadak'' földjeit. (Ennek az is lehet az oka, hogy a vadász-gyûjtögetõk óriási területeket igényelnek, nagycsaládnyi ember függ egész megyényi terület ökológiai erõforrásaitól.) Nemzetközi szinten persze talán meg lehetne vesztegetni az érintett kormányokat, afféle ,,kiváltást'', ,,megváltást'', ..fejpénzt'' fizetve a vadász-gyûjtögetõk után. Sajnos még a rohamosan kihaló nyelvek megmentésére sincs erõ, pedig a puszta nyelveket megmenteni valószínûleg könnyebb lenne, mint egész kultúrákat. Nem is tudom pontosan ennek a hátterét.
A tudományt azért nem szoktam hibáztatni, mert ha a tudomány iránti vágy lenne az elsõ szempont, akkor legalábbis a vadász-gyûjtögetõk nyugodtan élhetnének, nem pedig pusztulnának, mint most (persze szám szerint õk eltörpülnek az afrikai éhezõkhöz képest, tehát az afrikai éhezõk gondja esetleg még ekkor is továbbra fennállna).