Nyáron edzésrõl hajnalba hazafele jövet (zombimód csak elõre néz, lelkileg már otthonvan az ágyban) egy olyan kisebbségi karaván mellett haladtam el a Nyugati Pu. elõtt (az összes lépcsõn ültek, mint a galambok a villanydróton), hogy szerintem csak azért élek mert õk is meg voltak lepõdve, hogy mit keresek ott...