Ja, hát fûtõszálra, izzóra jó. Induktív terhelésnél viszont nem biztos. Nem a pontosságával van baj, hanem azzal, hogy milyen definíció szerint méri a fogyasztást.
Egy transzformátor pl. üresen is nagy áramokat vehet fel, de ezek ideális esetben közel 90 fokos fáziskésésben vannak a feszültséghez képest. Vagyis nincs fogyasztás.
Ha elkezdik terhelni a szekunder kört, akkor ez a fázistolás csökken, és a transzformátor fogyasztani kezd. Ha meg rövidre zárják, akkor meg közel 0 lesz és elkezd rendesen fûteni.
Motoroknál is hasonló a helyzet, bár ez függ a motor típusától.
A fogyasztásmérõ két dolgot tehet: vagy megméri külön a feszültség és áram effektív értékét, majd összeszorozza õket. Ez rossz, mert így pl. a trafóra üresen is nagy fogyasztást írna ki.
Vagy megméri külön az U-t és külön az I-t és a kettõ pillanatnyi értékét szorozza össze, majd ennek a szorzatnak veszi az idõátlagát.
Itt az elõjelekre is figyelni kell, ez írja ki a valós fogyasztás értékét.
Vagy csak az áramot méri meg és a feszültséget meg 230 V-nak veszi, ez a legrosszabb.
A második a helyes mûködés, viszont ha vezetékeket kell méretezni, ott viszont az átfolyó áram a kérdés, nem a fogyasztás.
Egy alulméretezett vezetékrõl simán elmehet egy 2 kW-os fûtõszál, de egy 2 kW-os motortól már szétéghet. És itt viszont a jó fogyasztásmérõ nem fog 2 kW-ot mutatni, csak éppen a motor aktuális terhelésével valahogyan arányos értéket.
Informatika és tudomány
