Nem forgatom ki a szavaidat. Nem is az ITER az amirõl én beszélek (az csak az egyik út és éppen azt mondom, hogy nem egy uton kell járni mert akkor nagy a kockázat és azt jelenti, hogy valami úton magakadályoztuk a másik konkurens utakon járást).
Különben a technológiai fejlõdés nélkül most is az a kis (a jelenlegihez képest) értéktelen és bizonytalan világban élnénk (már az a kevés ember aki képes lenne fennmaradni a technológiai fejlõdés nélkül). Össze sem hasonlítható a régi primitív élet és a modern élet, persze mikor jobbat nem ismersz akkor az a jó ami van.
És senki sem mondja, hogy ez volt az egyetlen út és azt sem, hogy ez volt a legjobb, de az emberiség ere volt képes ez a valóság a többi csak filozófia a többi csak elmélet. És nincs olyan, hogy "kivezet a bajból", az élet problémák megoldásának folyamata, ha nincs probléma nincs élet... a kérdés csak, hogy az elõttünk álló problémákat képesek vagyunk e olyan tempoval megoldani, hogy egy elõre tudjunk haladni, hogy ha néha van is egy-két lépés hátra, ha néha van is némi visszaesés, némi kár... de hoszabb távon elõre haladás legyen. Eddig ebben sikeresek voltunk és hiszem azt, hogy a jövõben is azok leszünk de éppen ezért kell új módszereket, új technológiákat felfedezni és alkalmazni, mert a jelenlegiekkel nem leszünk képesek folytatni a fejlõdést... és ha a fejlõdés megáll az emberiségnek vége. A földön élõ majdnem 7 milliárd ember nem tud abban megegyezni, hogy mi az ami fontos, hogy milyen cél van (mert ez mindenki esetében más más), de abban, hogy a közös célunk a fennmaradás és a fennmaradás csak fejlõdés melett lehetséges abban meg tudunk egyezni. Ezért kell kölünbséget tenni a közös és a magán között, a közös értékek eszköze a szabály nem pedig a parancs, a közös értékek nem végsõ cél felé mutatnak hanem egy absztrakt szabály rendszerhez amelyben sok sok kisebb nagyobb cél megvaléósításara van esély, nem az a kérdés, hogy mit, hanem az a kérdés, hogy hogyan. A politikának ezzel kellene foglalkoznia, a hogyan az a politika kérdése nem pedig a mit. És ha a szabály rendszer jó akkor sok ember, sok cég és sok szervezet különbözõ hasznos dolgok létrehozásán dolgozhat, olyan dolgok létrehozásán amely nem érdekel bennünket de a végén mindannyian élvezni fogjuk az eredményét.
Amikor az emberek elkezdtek dolgozni a számítógép ötletén, senkit kurvára nem érdekelt a dolog, fõleg nem a politikát és a közvéleményt... de az a néhány ember mégis csinálta és ma mindenki óriási hasznot élvez ez miatt, sõt mondhatni lehet, hogy az a jelentéktelennek megítélt apróság lett a jelen kor meghatározója az ami nélkül már elsem tudjuk képzelni az életet és ami nélkül sokkal de sokkal szegényebb életet lehet élni.
Nem volt itt semmi központi cél, semmi központi döntés, semmi 400 milliárdos terb... csak szabályok amelyek keretében szabadon dolgozhatott az ember és az eredmény elképesztõ lett nem csak annak aki ezt csinálta hanem mindenkinek.
Különbséget kell tenni a cél-irányitott ember (nem a saját célja) és a szabály-irányított ember között az egyik rab a másik szabad ember. Az egyik csak azt csinálja amit lerajzolnak neki (építi a meglévõt) a másik kreatív, innovatív és a fejlõdés alapja.