Szerintem a boldogság nem ennyire materiális jellegû. Inkább egyfajta harmónia. Természet által rád ruházott kötelességeid és sémáid teljesítése elégedettséget és örömet okoz, és állomásai lehetnek önmagad megismerésének és egyfajta teljesen belsõ békének, ami a végsõ cél, nevezhetjük boldogságnak. Az olyan ember, aki annyira szeret egyedül, magában lenni, mint másokkal, szívesen elmegy egy hétre nyaralni külföldre amit végig egyedül tölt, csajozás, bulizás nélkül is jól érzi magát - magával pusztán, és a gondolataival, érzéseivel - mert rátalált egyfajta harmóniára, és annak teljességének tudatában mosollyal szemléli a világot. Akiknek nincs szükséges szociális, anyagi, vagy egyéb mentsvárra, mert legbelül egy erõd van. Na ilyen a boldog ember szerintem.