Még nem igazán tudok válaszolni a kérdésre, de úgy érzem hogy viszonylag jó irányba haladok. 22 vagyok, egyetemre járok, ami jól megy. Értem ezalatt, hogy gyakorlatilag nulla erõfeszítéssel lazán a legjobbak között vagyok. Ez nem arcoskodás, egyszerûen ilyen könnyû ez az egyetem, és nem valami sokat ér a szak. Ettõl függetlenül nemrég kaptam meló ajánlatot, ami úgy hogy még le sem diplomáztam, azért nem rossz.
Van néhány igen jó barátom, akikkel mindent meg tudok beszélni, és jobban ismerjük egymást mint a saját családunk. Vannak terveim, utazás, külföldi munka, elég sokminden. Pozitívan tekintek a jövõre.
Viszont nincs nagy ismerettségi köröm, nehezen ismerkedem, kényelmetlenül érzem magam olyan emberekkel, akiket nem ismerek teljesen. Kicsit úgy érzem, hogy elpazaroltam az egyetemi éveimet, amelyeknek az életem legbulizósabb, legvadabb éveinek kéne lennie. Nem csináltam igazából semmit, csak otthon ültem. És akkor ne is beszéljük a csajokról. Ami a legjobban hiányzik, egy normális barátnõ, és ez eléggé rányomja a bélyegét a mindennapjaimra.