Én is úgy voltam vele h nem jött be, de aztán elkezdtem azt nézni ami van, és mindjárt más lett, és még amúgy is csak 21 vok.
Amúgy ez így hülyén hangzik tényleg, de egy idõ után rájön az ember hogy pontosan hogy is kell csinálni. Úgyis mindig vágyik valamire az ember szóval ha van olyan, hogy azt mondja h hû de bejött, az is csak átmeneti, aztán ráun és még többet/mást akar aztán vagy eléri vagy nem.
Mennyivel jobb úgy kérdezni a dolgot, hogy, kibaszott nagy szarban vagy?
Szerintem sokkal jobb érzés, hogy azt lehet mondani, hogy nem.
Volt valami Buddha nevû valaki is aki ilyesmirõl beszélt.. :)