Én mondjuk még fiatal vagyok ahhoz, hogy erre megmondjam a tutit, hogy bejött-e. Jelenleg persze úgy érzem, hogy amit eddig tettem, az merõ lóf@sz volt ahhoz képest, amire képes lehettem volna.
Megáldott az élet egy fogékony aggyal, megfelelõen jó képességekkel, egy jó családdal, egy barátnõvel, aki szeret. Szóval átlagos gyerek vagyok, ez azt is jelenti, hogy ennél többem nincs. Mármint olyan, amit magam értem el, hanem nagyrészt csak az van, amit merõ jóindulatból elém tolt az élet. Persze stagnálva is le lehet élni egy életet, de az idõ elõrehaladtával egyre kellemetlenebb lesz sírni rajta.
Nem az a gond, hogy szarul választottam, hanem az, hogy merõ félelembõl vagy végtelen lustaságomból annyi mindent nem tettem meg. A középiskolai éveimet elsõtõl negyedikig annyira b*sztam el, hogy jobban csak szándékosan lehetett volna. Szar egyetemet, szar szakot választottam, fel is adtam az egészet, két éve csak a pöcsömet verem egyetemen.
Most meg új utak vannak, meg új irányok több területen is, a közeljövõben kiderül, hogy tanultam-e valamit az egészbõl és bölcsebb lettem, vagy tovább fetrengek a taknyomban.