Nem nagyon de azért szeretem.Olyan alkat vagyok hogy inkább "megfigyelem" a környezetem ahelyett hogy élnék benne.(nem vagyok 3/3-as vagy hasonló,nem kell rosszra gondolni:)Sajna nem sikerült olyan csajjal összejönni akivel hosszabb ideig bírtuk volna egymást így 30 évesen kilátásban sincs család.Elvégeztem egy tanárképzõt de felesleges volt mert nem vagyok pedagógus alkat,a 90-nél meg sima melósként is többet kaptam.Ezért munkásember(nem túl jó)voltam,3 évig 3 mûszakoztam míg elegem lett és most otthagytam a gettót.Kocsi nincs,jogsiszerzés folyamatban(párszor elhúztak városin).Nyelvvizsgám 3X-sem sikerült.Erõsen kopaszodom ami igen bosszant-nem tehetek ellene semmit.Néha olyan érzésem van mintha az élet egy szürreális abszurd álom lenne.Nehéz megérteni mi a célja,mindenki mást mond rá.Úgy néz ki mintha csak annyi lenne hogy szaporodjunk és felneveljük az utódokat,de erre az állatok is képesek.Ugyanolyan haszontalannak tûnik egy élet mint egy csillag az égen:megszületik,ragyog majd kihuny.Egyiknek sincs több célja a másiknál.Mégis ragaszkodok hozzá és szeretem.