Valszeg csak az, hogy nagyon szerettem a könyveket és elborzasztott Hollywood ipari terméke, amiben semmi olyan pozitívumot nem tudok felfedezni, amit a könyv adott. Ezalatt nem azt értem, hogy elvárom, hogy sorról-sorra a könyvet hozza, hiszen az nem mûködhet. De a hangulat, a humor, a karakterek, a helyszínek és a feszültség egyáltalán nem jöttek át. Persze nem azt mondom, hogy nincs olyan jelenet a Potter-filmekben, ami ne sikerült volna jól, de összességében nem tudta fenntartani a világot. Persze nem is számítottam másra, hisz maga a Potter név már stabil profitot jelent. Csak az a baj, hogy ilyenkor a producerek már nagy ívben tojnak arra, hogy minõségi munkát adjanak ki a kezük közül, hisz minek, ha csak elenyészõ számban tudna több profitot termelni, miközben sokkal több munka és valszeg pénz lenne mögötte. Sajnos ezek a lelketlen öltönyösök csak a matematikát használják, a lelküket nem adják bele, az fix (valszeg nincs is nekik).
A District 9-t azért élveztem annyira, mert az utolsó fûszálig (vagy ízeltlábig) élt az atmoszférája. Lehet, hogy filmtörténetileg felejthetõ, de a mostani felhozatalban kiemelkedõ! Nem beszélve arról, hogy elsõfilmesek csinálták kb. 8-ad annyi lóvéból, mint amennyibõl mondjuk a a Pókember 3 készült. Ezt nevezem én igazi mozifilmnek, ha a hollywoody stílusjegyeket vesszük alapul! Igazából nekem nincsenek mai értelemben vett igényeim a filmekre nézve. Csupán azt akarom, hogy ha látok egy filmet, akkor azonosulni tudjak, beleélni magam, átérezni, ott lenni. Ma meg bemegyek egy moziba és azt látom, hogy robban, pukkan, csillog, villog, repül, suhan, kb mintha egy tûzijátékot néznék, ami látványos és hangos, na de akkor mi van? Hisz az ingereken kívül semmilyen érzelmi hatást nem gyakorol rám. Egy naplemente is 1000X durvábban odavág!