Holnap elolvasom amit linkeltél, ma már overload van :) amúgy a véleményem röviden, hogy a legtöbb esetben a nõ igenis másképp közelít meg dolgokat. Vegyünk például a lentebb írt jobb-bal agyfélteke dominanciát, az emocionális megközelítési alapot, vagy Kuci06 által linkelt shopping modellt, még ha nem is ilyen sztereotipikusan vesszük, talán mégis van valami amitõl a nõk bonyodalmasabban több szálon futó gondolatokon keresztül jutnak el a probléma megoldásáig, ami persze esettõl függõen lehet jobb is és rosszabb is mint a leegyszerûsített célirányos gondolkodás.
Az hogy pontosan hogyan gondolkodik a nõ, na azt sosem fogom megtudni, valóban nem írhatja le 1 nõ sem, pedig a tanárNÕ aki az elõadást tartja (Férfi-nõi gondolkodás problematikája), ami miatt felhoztam ezt a topicot, meglepõ gondolatokkal szokott elõjönni még magáról a nõi viselkedésrõl is elég függetlenül. Pár hasonlatot írtam már #1 hozzászólásba, majd még írok ha elõbbrehaladok a beadandómmal és beugrik valami :)
Az meg hogy kiegészíti -e egymást a 2 gondolkodásmód... nos azt bátran állíthatom hogy egy párkapcsolattal 1 év után az ember már eléri azt a szintet, hogy felvesz ilyen-olyan szokást, pozitív-negatív tulajdonságokat egymástól... általában persze, én állítom h 2 és fél év alatt felvettem pár jó szokást a páromtól (megtanultam fõzni, jobban odafigyelek a rendre... már ahhoz képest amilyen voltam :D, stb). Most hogy ebben, vagy hasonlókban a gondolkodásmód is közrejátszik -e azt nem tudom biztosra. A legértelmûbb legelemibb dolog viszont már kisgyerek korban is a nemi különbségek, még akkor is ha ezek leszûkülnek idõvel, de hány kislányt láttatok mûanyag tankokkal és katonákkal játszani, ill. fordítva hány kisfiú játszott olyat hogy Ken vett 1 dögös rózsaszín sportkocsit Barbie-nak? :D