Uhh, engem az õrületbe tudtak kergetni a "eljössz velem vacsizni?" szöveggel... Szeretek ugyan enni, de miért kell az ismerkedést táplálkozással összekötni? Ennyi erõvel összeköthetnénk a sz*rással is, mert hát az is a táplálkozási folyamat része, csak épp a másik vége.
Tök hülye helyzetben feszengeni, félni, hogy véletlenül leeszed magad (bárkivel elõfordulhat), hagyni, hogy a fiú fizesse az egész számlát (mert hülyén jönne ki, ha nem így lenne), közben lehet, hogy nem is ízlett a kaja... Erõltetett "beszélgetés", majd miután befejeztük, a "na most hova tovább, mi legyen?", közben esetleg lelkifurdalás, ha esetleg én nem akarom folytatni, pedig õ hogy kitett magáért. Kösz, de kösz nem.
Inkább próbáljon meg valami értelmes programot kitalálni, amit mind a ketten élveznek és el tudják magukat engedni közben. Ha annyira szereti a másikat az ember, akkor biztosan legalább halvány sejtése van arról, hogy mit is szeret csinálni.