Láz
Ruhámba pállok, megfagyok,
Rugdalok, didergek, vagyok?
Ezer kétség közt fetrengek,
Halódok, vagyok, remegek.
Egyedül kínzó sötétben,
Mindvégig teljesen ébren,
Hûvös veríték csomózik
Forró keblemen.
Csak az a pihe-puha pelyhes
Hullik szüntelen.
Vért nyögök, deret izzadok.
Az életemért izgulok.
Epe ízû leheletem,
A szobám halott, kietlen.
Tájjellegû boromat
Kitöltöm, ifjú koromat
Bánom, többé nem remélek.
Nem nekem való az élet.
Minden izmom rángatózik,
Lelkem viszont ringatózik
A Holt-tenger könnyû vizén,
A Holt-tenger édes vizén.
2009. december, djhambi