A mûvészet egy nehezen körüljárható valami. Nehéz megmondani, hogy mi tartozik mûvézetnek, és mi nem. Ha egy világkiállításon egy búra alá dugott szardarabot kiállítasz, valaki azt fogja mondani, mekkora ember, kifejezte az egész világ baját egyetlen szóval, valaki pedig azt fogja mondani: ilyet én is tudok csinálni.
Van olyan ismersöm, aki nem tartja mûvészetnek a szrelmes verseket, mert nincs lényegi mondanivalója, egyszerû önkifejezés, és semmi több, üres, önzõ valami. Van olyan ismerõsöm, aki a komoly zenén kívü minden mást elítél, mert ugyanaz a pár akkor ismétlõdik,milye unalmas így a zene. Jó, de mi van a The Queennel, vagy Pink Floyddal, és vajon összehasonlíthatók-e egy Demjénnel? (Engem baromira idegesít, mert nem szövegszerû: "ezért míínden faal sötétóóóldaláán" "annyi faal ledõõlt és aanyi nõt" nem elírtam, csak leírtam, hogy hogy énekel.) Vajon az mûvészet, hogy õsember két botot összeüt ritmikusan? Persze a komoly-könnyûzenében az is elõjön, hogy egy Kodály -Budaváti tedeum teljesen másra való, mint Tiesto új száma. Az elõzõ egy komolyzenét mûvelõ ember számára annyira komoly, hogy élvezhetetlen lesz a hallgatás, a tiestora meg lehet táncolni, kábszerezni és jól érezni magad. Teljesen más a kettõ célja.
Én úgy vélem, hogy annyira nem definiálható a mûvészet, hogy nem is érdemes ezzel foglalkozni, mert annyian különbözünk, máshol, más korban nõttünk fel, egyénenként változik. Viszont definiálhatunk egy maradandó mûvészet nevû dolgot, és az idõ rostája majd kiszórja a szemetet, ahogy Demjént kiszórja, és kiszórt eddig is többezer komolyzenei kakit, csak azokról nem tudunk, mert már eltûntek. Az viszont már a jövõ zenéje!