szöveg tolvaj :P bár tartom én is ehhez magam, hisz pont minigirl írta, hogy "Aztán amint kiteszi a lábát itthonról elkezdek azon agyalni, ugyanvajon hány sebbel érkezik haza. " mi ez ha nem mazochizmus.
bár egyetértek hogy igen néha kell aggódni a másikért sõt ha nem tennénk, nem lenne kapcsolat. de ez nem szabad túlzásokba vinni, és bár lehet h még csak 20 vagyok, de már volt pár barátnõm, volt aki a nyakamba akarta varrni minden búját baját, de megmondtam hogy kösz ebbõl nem kérek, hisz oly pitiáner apróságokról volt szó amiket le is rázhatott volna magáról, de nem õ csak gyûjtötte magába ezeket a szarok, mit ért el? jelenleg is a neurológián van, és engem okol hogy cserben hagytam, holott már rég nem voltunk együtt, mondhatjátok hogy szívtelen vagyok, de ami vele megtörtént az velem korábban történ meg, és feltudtam dolgozni, hogy miért nem aggódtam, azért mert tudom hogy mirõl van szó, és elmondtam nem egyszer nem kétszer hogy mit tegyen de nem tette.... az elején igen aggódtam, de amikor nem hallgatott rám én inkább feladtam, nem lehetett bírni és én nem akartam egy idegroncsot magam mellé, mert az fertõz, és én nem megint az lenni... aki nem hallgat másra és mindenért másokat okol annak nem való kapcsolat sem :S
és kövezzeteke meg de nem fogok annyira aggódni senkiért, mert ha azt tenném akkor ki se engedném egy szerettemet se a világba, mert jöhet egy cserép a háztetõrõl és agyon vághatja, és ha negyon aggódnék érte belepusztulnék, és magam is egy idegroncs lennék....