Bezzeg már egyes emberek régen rájöttek, hogy a hajókra oldalt nem kifizetõdõ óriási (de tényleg, miért volt olyan baromi nagy?) bejáratot tenni, mert hiba esetén betörhet rajta a víz. Sokkal inkább felülre érdemes. De ezeket a bárkákat olyan amatõr módon tervezték...
Meg az is érdekes, hogy egy olyan volumenû természeti jelenségre, mint a nap-neutrínók kölcsönhatásba lépése, egyetlen más földi kutatóközpont (SNO, Super-Kamiokande) nem volt képes felismerni, csak valami Isten háta mögötti indiai kutatónak egy rézbányában. Pedig ez a kulcsa az egésznek, mert ha felismerik, nem lehetett volna titokban tartani az emberiség elõl.
Ez meg a másik, hogy mi a francnak kellett az egészet titokban tartani, halálra ítélve ezzel a milliárdokat? Talán hogyha a teljes tudományos közösség egyértelmûen kiállt volna, akkor jóval nagyobb tõkét lehetett volna megmozgatni, és nem magánbefektetõk pénzét lejmolni.
Meg az is érdekes, hogy míg a világ nagy része már elpusztult a lemezek elmozdulásától fellépõ kitörések, beszakadások, és szupervulkánok következtében, a Himalája (ahol titokban felépítették az óriási bárkákat), mint a világ legnagyobb ismert lemezhatár-ütközése és gyûrõdési területe, méterre (!) pontosan ugyanúgy áll, még egy hitvány 10-es erõsségû földrengés sem moccantja meg.
De nemcsak az ehhez hasonló iszonyatos következetlenségek és történeti hiányosságok miatt borzalmas ez a film, hanem a túláradó kliséhalmaz miatt is, ami a moralizálást, meg a "családi vonalat" jelenti, úgymint a szerelmi háromszög útban lévõ haramdikja törvényszerûen meghal az utolsó pillanatban (pedig egyébként jól indult a dolog, nem volt negatív szereplõ).
Szóval egyedül az a sacc 20 perc látvány nem menti meg a filmet, még ha tényleg baromi látványosra sikeredett. De olyan szinten gagyi a cselekmény, és a párbeszédek, hogy egy filmekben kicsikét jártasabb egyén jó eséllyel a párbeszédeket is kitalálja (mi legalábbis ezzel szórakoztunk a moziban, egész jól ment).
Szóval szerintem ne nézzétek meg a filmet, én legalábbis nem ajánlom senkinek.