Van még egy számomra nagyon érdekes filozófiai gondolati kísérlet, okfejtegetés.
A világunk leg alapvetõ építõköve, a kauzalitás. Magyarul, az ok-okozat kapcsolata. Semmi sem történik magától. Minden eseményt egy másik esemény vált ki. Ez az ok-okozati kapcsolat, összefüggés.
Ezt szemléltetni a dominó hatással lehet a legegyszerûbben.
A világunk olyan mint egy nagyon nagyon hosszú, nagyon sok elemû, és több szálra szétágazó dominó sorozat. Minden eseményt egy dominó reprezentál.
Egy dominó, hogy egy atom nekimegy egy másiknak, egy másik esemény, hogy ennek hatására az utóbbi atom megváltoztatja haladási irányát, és egy detekorba kerül, ahol végül az ok-okozati láncban felvillan egy lámpa, amire a megfigyelõ oda fordítja a tekintetét, amely cselekedet több milliárd neuront aktivál, és amelyeket egyenként is több milliárd atom épít fel.
Tehát az egyértelmû, hogy egy esemény csak akkor történhet meg, ha ezt az eseményt valamilyen másik esemény, mint ok, kiváltja.
Most kövessük visszafelé az eseményeket. Bontsuk vissza a dominó láncot.
Ha megtaláljuk az elsõ dominót amely mögött nincs újabb eldõlt dominó amely kihatott volna az elõtte állóra, akkor könnyen megállapíthatjuk, hogy itt történt EGY olyan ESEMÉNY ami elindította az egész folyamatot.
Ugyanígy ha visszakeressük az "elsõ eseményt" a világunkban, az elsõ mindent kiváltó OKOT akkor megállapíthatjuk, hogy paradoxonhoz jutottunk.
Mert az elsõ esemény nem történik meg magától, azt valaminek ki kell váltania, kell lennie olyan valaminek ami ezt az "elsõ eseményt" kiváltja. És ha így van, akkor megyünk tovább a szálon, és soha nem találunk olyan elsõ okot amely mögött nem találhatnánk másik eseményt.
Ha ez a lánc a végtelenbe fut, az hibás következtetés lenne mert így soha nem találnánk olyan kiváltó okot, amely valóban elindítaná az események láncát.
Magyarul. Minden féle képen kell egy kéz amely eldönti a legelsõ dominót.
Ha végtelen hosszú a dominólánc akkor nem indulhat el a dominó láncesemény.
Az, hogy a jelenünkben események történnek, az arra ad szerintem bizonyítékot, hogy az ok-okozati lánc véges hosszú, és amelynek a végén találunk egy "kezet", amely elindította az elsõ eseményt "innentõl megy minden magától" és amely kéz mentes a mi világunk ok-okozati korlátaitól. Ez a kéz "esemény" úgy tudott beavatkozni "elindítani a világot" a világunkban, hogy az nem volt része ennek a világnak, egy kívülrõl ebbe a világba behatoló cselekményrõl "eseményrõl" lehet szó talán.
Más magyarázatot nem tudok. A világunk egyszerûen nem létezhet magától.
Ezt kizárja az ok-okozat. Ugyan ide jutunk, ha nem eseményekrõl beszélünk, hanem tömegrõl, és energiáról gondolkodunk.
Az energia megmaradás szerint, ami a teljes világunkban szintén alapvetõ megállapítás, energia nem jöhet létre, és nem is veszhet el.
De ha nem jöhet létre, akkor az univerzumunk tömege, energiája honnan származik? Ki hozta ide? Ha mindig is volt, akkor az hogy lehetséges?
Ha meg valahogy ide került, akkor elõtte hol volt, és egyáltalán volt e olyan, hogy ez az energia, és tömeg nem létezett?