Az idõbeni visszahatás, ugyan egy kicsit kacifántossá, kuszává teszi a dolgot, és engedélyezi azt, hogy az elsõ mindent kiváltó dominó nem csak a sor elején, hanem bárhol máshol is elhelyezkedhet. Tehát megtalálhatjuk a világ létezésének a legvégén, vagy a létezésének közepén is.
Az szerintem akkor is biztos marad, hogy kell lennie egy mindent kiváltó, a világ eseményeit elindító behatásnak.
Ha engedélyezzük az idõbeni visszahatást akkor is egy paradoxonhoz jutunk, mint normális esetben, mert ugyan ha vissza is tudunk hatni az idõben, és idõben visszafelé mûködõ eseményeket is ki lehet váltani az számunkra ugyan úgy jelentkezik mint az idõben elõre ható cselekmény, csak mi úgy látjuk mint egy visszafelé játszott filmet. Ilyenek az avanzsált hullámok.
A kvantummechanikában bizony nagyon nehéz megállapítani, hogy az ok, vagy az okozat volt e elõbb, mivel ez a szint nem olyan mint a video felvételek. Az események idõbeni állapota sem abszolút, hanem itt is érvényes a határozatlansági reláció. Ezen a szinten maga az idõ is fluktuál, mint minden más állapot jelzõ.
Egy KM entitás mozgása is olyan határozatlan mint egy részeg ember az utcán. Miközben elõre látod mozogni, közben akár visszafelé is mozoghat, sõt akár össze vissza véletlenszerûen, de az állapotai összegezve meghatározhat egy kitüntetett irányt.
Tehát ha tudjuk egy ilyen entitás pontos állapotát a térben, már semmi információt nem kaphatunk haladási irányáról. Fordítva, ha tudjuk egy entitás haladási irányát, nem tudhatjuk biztosan hol van a térben pontosan. A részecske térbeli helye és impulzusa Heisenberg féle határozatlansági relációt mutat.
Több ilyen állapotmutató között is van ilyen határozatlansági reláció.
Hiába az idõbeni visszahatás, az ok-okozati kapcsolatokra nincs kihatással, de viszont innentõl idõbeli irányban már nehezen tudjuk felgöngyölíteni az esemény láncot. Össze vissza kellene ugrálgatnunk az idõben, de akkor is csak egyetlen dominót keresnénk, amit nem egy másik dominó indított el.
Informatika és tudomány
