Akkor úgy mondom, mint egy dominó sor kör alakban, lebutítva.
Ha keresem visszafelé az eseményeket, mindig körbe körbe szaladgálok majd.
De ezzel akkor sincs megmagyarázva az elsõ dominó eldõlése.
Ha van egy körbezárt dominó sorod. Hiába körbezárt, akkor is kell egy kéz ami elindítja az elsõt, aztán már utána a végtelenségig döntögethetik egymás a dominók.
Mivel egy dominó sem dõl el magától, mindig csak valamilyen ráhatás következtében, és lesz egy dominó az okozati lánc legelején "nem idõben, vagy térben" ami abban különbözik a többitõl, hogy azt nem egy másik dominó indította el.
Nem tudom ennél tisztábban leírni.
Akár milyen elrendezésben képzelsz el világokat, akár milyen szabályokat vezetsz be, ha NEM szeged meg az ok-okozat összefüggési szabályt, nem tudsz olyan világot felállítani amely csak úgy, magától "cselekszik" elindul.
A programozás tudományban is vannak végtelen ciklusok, sõt lehet írni, olyan végtelen ciklusokat melyek irracionális futásúak, olyanok mint mondjuk pí, vagy az e arány szám. Mindig másképpen fut le a ciklus, és mást csinál, de végtelen ciklusban marad a kód, állandóan meghívja önmagát.
Ezeknél a végtelen ciklusoknál is, csak akkor van lehetõség, hogy elkezdjenek futni, ha egy másik kód Kívülrõl meghívja. Tehát egy pillanatban a cselekmények sorában átadja a vezérlést.
A végtelen ciklusban, ha megpróbálod debugolni, visszakeresni, hogy hol mi történik benne, azt fogod tapasztalni mint amit az általad elképzelt univerzumban is tapasztalnál, mintha végtelen hosszú lenne a kód, és soha nem találnád meg az elsõ parancsot ami végrehajtódott benne, egyszerûen mert nincs rá lehetõséged ebben az elrendezésben.
De mind tudjuk, akik nem a program kódban élünk, hogy hogy történt meg az egész. Egy másik program kívülrõl meghívta a végtelen ciklust egy JMP, vagy CALL hívással például.