Ha jól emlékszem Hawking szerint az téridõ - az univerzumunk - olyan mint egy gömb. Ha a földön is elindulsz az északi sarkpontról egy egyenes vonal mentén vissza jutsz ugyan oda. Egy darabig délnek haladsz majd újra északnak veszed az utat pedig egy pillanatra sem tértél el az egyenestõl.
A párhuzamosok - az egymástól független események - elõbb utóbb egy pontban egyesülnek majd újra szétválnak. A világegyetem kezdete és a vége. Mindig is volt. Folyamatosan körbe és körbe megyünk a gömbön.
Elfogadjuk, hogy fénysebességnél nincs se idõ sem tér. Az idõ ugye az a valami ami két esemény közt "eltelik". Fogalmazzuk meg úgy hogy az idõ két kölcsönhatás közt lejátszódott kölcsönhatások sorozata. Akkor minél gyorsabban haladunk annál gyorsabban játszódnak le számunkra ezek a kölcsönhatások. Pontosabban minél gyorsabban haladunk annál hamarabb észleljük ezeket a kölcsönhatásokat amik már megtörténtek. Legalább is egy fénysebességgel haladó megfigyelõ számára.