A baloldali körön egy olyan pont sincs amely olyan esemény lenne amely megtörténik.
Ha nincs belépési pontja a körnek, a dominók csak állnak. Az események arra várnak, hogy megtörténjenek. A körbõl hiányzik az a pont, ahol elindítják az eseményeket. Szerintem.
Nem látom semmi lehetséges okát annak, hogy ha ilyen alakú lehet az ok-okozati lánc, elindulnak az események egymásra kiható folyamatai külsõ beavatkozás híján, azaz, magától.
Nem értem meg, hogy lenne ez lehetséges. Sajnos én ragaszkodok a világi tapasztalataimhoz, és azok azt súgják, hogy ilyen nem történik. Nincs rá precedens a világunkban szerintem.
"Újra leírom, a baloldali kör minden egyes eseményének van oka."
Magát a folyamatot lehet így ábrázolni, az igaz. De egy esemény csak akkor válik okká egy másik esemény számára, ha az meg is történik.
Tehát ha így körbe rakok esemény-dominókat, és csak várok, soha nem fognak eldõlni. Hiába tudnának a végtelenségig körbe körbe dõlöngélni.
Ahhoz nekem elõször be kell avatkoznom, és minimum el kell döntenem egy esemény-dominót.
A másik.
A kvantum mechanika szerint a dolgok események, különbözõ képen viselkednek, ha megfigyeljük õket, vagy ha nem figyeljük meg õket.
Tehát kijelenthetjük, hogy a dolgok más más állapotban vannak a megfigyelõ számára, attól függõen, hogy kölcsönhatásban van e a dologgal, vagy sem.
Az egyik ilyen állapotot részecske modellel pontosan le tudjuk írni, és el is tudjuk képzelni.
A másik állapotát viszont nem, mert még soha nem figyelte meg senki ezt az állapotot, mert nem lehet megfigyelni, pont a megfigyelési esemény okán. Ezt az állapotot elképzelni nem, de matematikailag jól le tudjuk írni, mert közvetett úton már sikerült kísérleti tapasztalati ismereteket szerezni.
Ez a részecske-hullám kettõsség a kvantum mechanikában.
Szerintem ez nem csak egy leírási mód, hanem ez annál sokkal bonyolultabb elmélet. Pár szóban nem lehet kifejteni.