Az nekem mindegy, hogy az idõben milyen irányban hat, vagy hogyan ugrál utazgat az idõben.
Az eseményeknek irányuk van. Lehet nem idõbeli irányuk, persze mi csak idõben elõre látjuk megtörténni azokat.
Az irány amire én gondolok, ami hozzá tartozik a kauzalitáshoz, hogy egyik eseménytõl a másik felé hat. Nem kell idõhöz rögzíteni.
Az októl az okozat felé tart ez az irány.
Mert visszafelé nem lehetséges.
Az sem lehetséges, hogy egyik létezzen a másik nélkül.
Tehát így nem szabadna léteznie az elsõ, ok nélküli okozatnak sem.
De ha nincs elsõ okozat, nem indul el a világ.
Valami olyasmi kell, hogy legyen, hogy valami a világunktól idegen dolog belenyúl a világunkba kívülrõl, és kölcsönhatásba lép vele, amely következményeként megtörténik az elsõ okozat, amely egy másik eseménynek lesz az oka.
Az ok, és okozat egy "sorrendi" jelzõ csak, amely jelzõvel eseményeket címkézünk fel.
1. esemény - 2. esemény - 3. esemény
Tehát itt igaz, az, hogy a 2. esemény oka az 1. esemény "volt" sorrendileg. Az is igaz, hogy az 1. esemény okozata a 2. esemény, mint ahogy a 2. esemény okozata a 3. esemény.
Ez az az ok-okozati irány, amit semmilyen féle képen nem bonthatunk meg. Már, ha annál maradunk, hogy szigorúan a világunkba illeszthetõ elméleteket keresünk.
De ha van olyan más "világunkon kívül" létezõ, amire nem érvényes a kauzalitás, és az energiamegmaradás, ÉS, ha be tud avatkozni a mi valóságunkba, akkor meg tudja teremteni a világunkat, és el tudja indítani benne az elsõ eseményt. Azt elfogadom.
Az M elmélet szerint több ilyen "dimenzió" is van, amelyben azt mondják, hogy megengedettek más természeti törvények is, és kölcsönhatásba is léphetnek egymással.