A harci helyzetaz, hogy baromira nem az eszme fejtája a mérvadó, Madách óta tudjuk, hogy sosem az eszme számít, hanem az emberi tényezõ. Lehetn élni boldogságban, békességben diktatúrában, feudális körülmények között, kommunizmusban, vagy demokráciában, de az ember önmagában olyan rongy, hogy egyik eszmében sem tud boldogan élni. Mindig lesz olyan, aki a másikra tör, és satöbbi. De ez belénk van kódolva. Ez töménynek fog tûnni, de a világon minden szenvedésért és szopásért Isten tehetõ felelõssé, de Isten senkinek sem tartozik felelõsséggel,legalább bennünk lehetne annyi, hogy basszus, szar az egész! Fortyogó, ótvaros, bûzös fekália!
Sokszor mondtam már ezeket, de örök érvényûek, és minidig elsüthetõk. Bocsánat.