A gond nem ott van, hogy a programozó lusta, vagy nem ért hozzá. A gond ott van, hogy a programok általában 0 tervezéssel indulnak.
Az ember a suliban megtanulja, hogy a programokat elõször megtervezed, és utána kezdesz csak programkódot írni.
De a legtöbb helyen a mamagement azt mondja, hogy a terv minek, csak feles idõpocsékolás, és rögtön kódolni küldenek. Csak épp amikor az eddigi megbeszéltek felének kifejlesztésénél tartasz, derül ki, hogy ezt nem is így kéne, hanem úgy. És akkor jobb esetben csak a programod felét dobhatod ki. Vagy épp részeket írhatsz át. És a végtermék meg úgy néz ki, mit egy nadrág, amit kizárólag foltokból vartak össze.
És a legnagyobb röhej az egészben az, hogy rendes tervezéssel hamarabb kész lennél, mint a csapjunk a közepébe módszerrel, ráadásul a megtervezett program sokkal kevesebb hibát tartalmazna, hatékonyabban végezné el a feladatát, és a továbbfejlesztése is könnyebben megoldható lenne, mert van terv, és a kód is valószínûleg átláthatóbb lenne, mert nem kellett foltozni. Csak a csapjunk a közepébe módszer hamarabb produkál valami kézzel foghatót. De úgylátszik a magyar cégvezetõknek fontosabb az, hogy kézzel fogható legyen minél elõbb, még akkor is ha a kezébe szarnak, minthogy késõbb kapja meg, de megtervezett profi dolog legyen.
Ráadásként a határidõket nem a fejlesztõ határozza meg, hanem a management, ami általában teljesíthetetlen, és így még összecsapottab barna híg izé lesz a végeredmény. És ha szólsz, hogy ez így nem teljesíthetõ, akkor simán felvesznek helyetted mást, aki befogja, és összehánnya határidõre.
Legalábbis nekem ez a tapasztalatom mint programozásból megélõ ember.