Ezt nem teljesen értem miért nekem írtad. De szerintem aki nem került kapcsolatba a cigivel élete során, az nagy mázlista, (vagy szódásszemüveges mackóalsós sosem bulizós fiatal volt - najó ez genyó volt, és sarkított, de nagyjából igaz). Másrészt pedig nagy akaratra vall, és igen próbb az aki egész élete során nemet tudott mondani ezekre a behatásokra - de az tuti hogy nem érezheti át, hogy milyen nehéz leszokni errõl a káros függõségrõl (Én nem szoktam rá, de a csírája ott volt a dolgoknak... amit sikerült elfojtani még idõben)
Vannak rosszabb idõszaka az embernek, keveredhet olyan társaságba, ahol hirtelen nemtudja mivan, éppen fiatal és meg akar felelni, vagy egyszerûen abban a pillanatban gyenge az akarata. Még Te is kerülhetsz olyan körökbe, vagy olyan helyzetbe, ahol elõfog kerülni a téma. A saját személyiségét nem látja elõre az ember, szóval erre jobb ha lelkiekben felkészülünk.
Aki egyszer már került a gödör szélére, vagy úgyérezte most kezdi hatalmába keríteni a addikció, és van ereje visszafordulni és nemet mondani, az azért becsülendõ dolog. Ezért tartom hatalmas dolognak a leszokókat, és bármiben támogatom a környezetemben élõket, hogy letehessék a cigit.