Az ember természetes törekvése hogy önmagát igazolja, ennek pedig a dohányzás kihívást jelent. Ugyanis gyengeségbõl szokik rá (szociális kényszer), és gyengeségbõl fogyasztja utána (függõség, a nikotin kábítószer), a befolyásolhatóságunkat pedig nem szívesen ismerjük be.
- Legegyszerûbb a tagadás, "nem bizonyított hogy veszélyes" meg hasonlók (a cigaretta bizonyítottan öl).
- Vagy a "nem mindenkire veszélyes", képzeletbeli 90 éves "egészséges" dohányosokra hivatkozás (egy néhány hónapja dohányzó fiatal is látványosan épül le, ne áltassátok magatokat).
- Ennél árnyaltabb ha relativizálják, pl. "üdítõitalok is veszélyesek" (közelében sincsenek a ciginek, milyen hülyeség ez?).
- Lányos tévhit hogy fogyaszt, hát a várható élettartamot biztosan... a kihullott fogak, krákogás, köhécselés, pergamenszerû sárgás arcbõr meg aztán nagyon kívánatos...
- Kultúra? Az azték emberáldozat is kultúra, ezek szerint az is rendben van?
Az öngyilkosságnak ez a lassú formája nem magánügy, mert a társadalom értelmesebbik felének az adójából próbálják megmenteni a hülyébbek életét. Értelmes ember utoljára a 30-as években dohányzott, mert akkor még tényleg tisztázatlan volt a hatása (jó ízlésû ember már akkor sem gyújtott rá).