1: Egy szakma gyakorlása közben nem veszélyezteted mások életét, vagyis ez az analógia használhatatlan. A közlekedés veszélyes üzem, a szabályozása és az oktatása pedig közel sincs ahhoz igazítva amilyen veszélyes. Egy orvos, ha nagyot hibázik, akkor meghal egy ember. Egy buszsofõr, ha nagyot hibázik nem egy ember hal meg. Buszsofõr szinte bárki lehet, minimális a követelmény.
2: Abból, hogy te logikusan gondolkozol, nem következik az, hogy mindenki ezt teszi. Mivel itt emberek életérõl van szó, nem lehet olyan szabályt hozni, ami kizárólag logikára épít. Szájbarágásra van szükség, mivel nem egyforma azok szellemi,logikai felkészültsége, akik az úton közlekednek. Mivel ez a szint eltérõ, a biztonság érdekében a leggyengébb láncszemhez kell igazítani a szabályozást pontosan azért, hogy az a leggyengébb láncszem ne forduljon ki eléd... Van akinek ez csak úgy megy, ha beleverik a fejébe. Ha ez nem történik meg az oktatáson, akkor van a leginkább baj. A legfõbb hibát, a vizsgarendszerben látom. Azt a kevés szabályt is ami van, egyszerûen nem kérik kellõ szigorral számon!
A dombon való elindulást azért említettem, hogy példát hozzak arra, mennyire nem uraik saját autójuknak. Természetes, hogy az autó lehet szar, vagy éppen nem figyelt oda az illetõ. De amilyen mennyiségben ez elõfordul, az már feltûnõ. Arra enged következtetni, hogy még a minimális kezelést sem verték beléjük! Továbbra is állítom, hogy a jelenleg érvényben lévõ követelmény pontos számonkérése esetén, a jogosítvánnyal rendelkezõk minimum 50%-a megbukna egy vizsgán. Ergo, nem forgalomba engedhetõ...
3: Amit írsz abban van igazság, de ettõl függetlenül sokakat visszatartana például a buszsávban való kóricálástól, egy alkalmankénti 30-50ezres bírság... kétszer meggondolná mikor menjen rá újból... Sok esetben irreális a büntetés, sok esetben nincs, és, ha van, akkor is nevetséges.