Ha minden jól megy, akkor fél éven belül nekem is lesz jogsim, legalábbis szüleim megígérték, hogy finanszírozzák nekem is (mint bátyámnak) - bár lehet, hogy most a válság miatt ez kicsit tolódik...
Nyilván emiatt még csak kresztanpályán vezettem néhányszor, amikor mások épp nem használták, szóval a forgalomban vezetésrõl még nincs tapasztalatom. Utasként szoktam csak figyelni. Ami szembetûnik legtöbbször, hogy amikor fõútvonalon megyünk (Szegeden lakunk, nagyszülõk Gyõrben és Debrecenben) akkor mintha valahogy senki nem ismerné a követési távolság fogalmát. Mögöttünk a kocsi "seggébe" vannak úgymond, mi pedig hiába tartjuk a távolságot az elõttünk lévõtõl - ami a fõútvonalon való megfelelõ sebességgel haladás következményeként nagyobb távolság, mit egy kocsi hossza - amint tehetik, rögtön bevágnak elénk. Meg se fordul a fejükben, hogy azért hagytunk ott akkora távolságot, hogy egy esetleges hirtelen fékezésnél ne legyen ütközés. Persze ilyenkor fék, hogy megint meglegyen a biztonságos követési távolság, miközben imádkozunk, hogy a mögöttünk lévõ ne jöjjön belénk hátulról...
Õ meg marhára örül a fejének, hogy most 15 méterrel elõrébb van.