Minden nézõnek természetes joga kijelenteni, hogy a film tetszett, vagy nem tetszett. Az viszont eléggé szemöldök felhúzós, amikor láthatóan minden alapvetõ tudás nélkül, a filmesztétika minimális ismerete nélkül, csak azért mocskolnak egy filmet, mert az menõ.
Sokaknak fogalmuk sincs, hogy amibe belekötnek, annak milyen dramaturgiai, technikai háttere van. Egyszerûen csak hiszik, hogy õk születésüktõl fogva elemileg értenek mindenhez, és minden utánjárás, érdeklõdés nélkül is tökéletesen jobban tudnak mindent. :)
Na de konkrétan a filmrõl: Most az a menõ, hogy az Avatar == Pocahontas. :) Aztán azon ki mélálkodott el, hogy a Disney's honnan vette a Pocahontas stroyját? :) Ja hogy Grace Steele Woodward tól aki 1969-ben adta ki könyvet. Na és nagy valószínûséggel õ maga is egy mástól hallott történet alapján írta. És így görgethetnénk tovább. A lényeg az, hogy a dramaturgiai alapok, a történet váza közös, ám a ráépített világ, a környezet, a cselekménysorozat: magyarul az elmesélés mikéntje már egyedi. És ebben különböznek a filmek.
Szokták mondani - nagy igazság - hogy Homérosz óta drámában nem lehet új cselekményvázat felállítani. Én magam ehhez hozzáteszem, hogy már Homérosz is "nyúlta" a stroykat. :)
Tehát összegezve: Egy filmben nem az a fontos, hogy történetváz hogy épül fel, hanem hogyan meséli el azt.