Nézd, annak akinek nem tetszett és nem érdekli annyira a filmmûvészet sem, ezért nincs annyi film sem, amit ismerne, az nyilvánvalóan azt a filmet fogja beírni, ami neki elõször beugrik és az a Pocahontas.
Ez nem lovaglás a témán, de ha te a gumimacikban láttad volna elõször ezt a sztorit, akkor nem azt írod be, amibõl a gumimacik nyúlták, hanem a gumimacikat, de ettõl még sajnos tényleg lerágott csont a sztori.
"Nekem azért tetszett a film, mert Cameron következetesen, és körültekintõen alkotta meg azt a mesevilágot, amibe történetét belehelyezte. Látható, hogy igyekezett a látvánnyal újat hozni, ugyanakkor én úgy ítélem, hogy kellõ precizitással mérte ki az egyensúlyt a látvány és a cselekmény között. Komolyan figyeltek arra, hogy a film cselekménye, a részletek következetesek maradjanak. Érzõdik rajta, hogy nem csak leültek, és egy délután kiötlötték, hanem komoly szakértõkkel építették fel a film világát."
Nos egyrészt jogos ez a csodálat, másrészt a nagy részlet kidolgozásban inkább az látszik, hogy megvolt az alapsztori és csak azután kezdték el kitalálni a részleteket, amelyek lásd redgreen hsz.-ét messze nem sikerült ellentmondás mentesre csinálni. És sajna az ellentmondások feloldásánál, nem a kidolgozott új világ által diktált irányban, hanem a szokásos hálivúdi sémáknak engedve mentek tovább.
Pl. nem tudom feltûnt-e az hogy a Navik mennyire nem illettek a Pandorára!?
Tök emberszerûek voltak, az ottani állatokkal ellentétben, nem dupla melsõ végtagjuk volt, nem dupla "internetes" csatlakozójuk, és ami a legdúrvább, hogy annak ellenére, hogy fán éltek olyan lábuk volt mint az embernek, ami hosszsszzu talajon járás tesz lehetõvé, de a fán gyakorlatilag használhatatlan.
Egyértelmû, hogy szerethetõ, emberszerû lények megalkotása volt a cél, és nem olyanoké, akik a tényleg részletesen kidolgozott világba a legjobban illeszkednek.
Aztán az a következõ csapda, amibe sokan beleesnek, hogy kevernek a filmkészítéshez kapcsolódó kifejezéseket. Én sem értek hozzá, azonban nekem is feltûnik. Ezek a mondanivaló, a sztori (összetettsége, kidolgozottsága), karakterek megformáltsága, és mindezt végül ahogy ezt megvalósítják: a vágás.
Az Avatarnak van mondanivalója: van egy öko vonal, van egy másik a mátrixos kinn is vagyok benn is vagyok érzésrõl, van egy antimilitáns, gyarmatosítás ellenes értelmezése, és még rengeteg más is. Ilyen szempontból roppant gazdag film, más filmben ennek töredéke sincs.
Bocs, hogy ezt hozom fel, ami baxszni fogja az emberek orrát, de pont jó ellenpélda, hogy miközben a Ponyvaregény tényleg új korszakot teremtett a hálivúdi filmmûvészetben, gyakorlatilag semmi mondanivalója nincs. Dzsúsz moralizálása inkább a röhejessége és kétértelmûsége miatt szórakoztató és nem mert valódi üzenete lenne, szerintem nincs is.
Más szempontból is tök ellentétes az Avatárral, de itt a sztorira és a karaktere gondolok, de jobb példa Cameron elõzõ filmje a T2, ahol ebbõl a szempontból fényévekkel magasabb szintet ért el, mint az Avatarban. Az Avatarban a nyitóképsoroknál az jön le, hogy mennyi katona, jéé, meg új bolygó, meg megszállás, jéé, és behúz a relé, hogy: ooó!!! ebbõl még kibaxott nagy harc lesz. És lõn! A dolog az elsõ 5 percben leosztásra kerül és a hihetetlen eccerû háborús filmes sablontól egy cm-re sem tér el. A T2 töb részbõl tevõdik össze:
1. srác megkeresése, a menekülés és szökés,
2. a központ elpusztítása,
3. és a végén a boszfájt.
Három film egybegyúrva, és bármelyik önmagában is elég cselekményt jelentene akár 2 órához is. Ilyen szempontból az Avatár egyszerû, nem több sztori egybegyúrásával jön létre. Nincs sem igazi többszálúság, sem új sztori vonal.
Aztán sajna a karakterek nem is érdeklik igazán a rendezõt, messze nem olyan kidolgozottak, de legalább is valószerûek, mint a T2 emberei.
Ott pl. Sarah Connor több szintjét ismerhetjük meg, egy rögeszmés emberét, aki kezdi elveszteni a kapcsolatát a külvilággal, de a saját rögeszméjével is. Aztán ez utóbbi újra megerõsödik benne amikor, és ahogy kiszabadul a diliházból, ekkor átmegy egy profi kiképzésen átesett harcossá. És aztán elõbukkan belõle az anya, ez a rétege a karakternek ugyan néha megbicsaklik, de ezen is mindig átsegíti a srác a beszólásaival. Õ a kritikus hang, amit az emberek megfogalmaznának, de aztán mivel a filmvásznon mondja ki valaki, ezáltal az egész extra realitást kap. A srác a realitás, aki a sztori második részét is új szemmel képes nézni. Igen jön Terminátor, láttunk már ilyet, nem igazán érdekes. De amikor saját érzéseit mondja el, ami egy emberben, egy fiatal srácban felmerülhet, akkor az ember félreteszi a sablonokkal szembeni automatikus ellenérzéseit és újra megvizsgálja a szitut és újra rácsodálkozik, hogy tényleg, vazze, ennek a srácnak tényleg van egy saját Terminátorja!:D
És ugye ott a Terminátor, ami/aki egy roppant jól kidolgozott szerethetõ karakter lett, örökérvényû beszólásaival, azzal, hogy elhisszük a konfliktust a gépisége és az új beleplántált emberség között.
Nos az Avatarban ezek a dolgok is megvannak, legalább is egy részük Scully folyamatosan monologizál, õ a friss szem, akin keresztül rácsodálkozunk erre az új valóságra, de sokkal passzívabb, kevésbé önálló, mint a kis srác a T2-ben, vagy bármelyik karakter. A karakterek, mintha Cameron elõzõ filmjeibõl lettek volna kopizva, kár értük. Ha az ezredes csak egy kicsivel mélyebb karakter, akkor a végsõ harcban mi is érezhetnénk egy kis vívódást, hogy ki gyõzzõn. Másrészt talán nem is utáljuk annyira, hogy egyértelmûen Jake-nek drukkoljunk mert egy kemény, de nem feltétlenül szemét, álságos, szadista ember, csak a munkáját végzi, mint egy BKV ellenõr. Így aztán a filmtörténelem egyik leglátványosabb, de emellett legérdektelenebb boszfájtját láthatjuk, leosztott lapokkal.
És itt jön a csapda legalattomosabb része: van egy katyvasz ebbõl az egészbõl, ami bármilyen film alapanyaga és egy nézhetõ, izgalmas valamit kell csinálni. Nos igen, ez a vágó feladata. Cameron nem véletlenül kapott Oszkárt a vágásért, forgatókönyvért azonban még soha!
Hihetetlen érzéke van arra, hogy kell ezerszer is lerágott klisékbõl jó filmet csinálni a vágással. Ez az, ami a legkevésbé tetten érhetõ az ecceri nézõ számára. Jó lett a film mert olyan jó pörgõs lett, gondolja, biztos a sztori, meg a karakterek.
Hát egy lófaxt!!!
Simán vágással, 1-2 kamera effektel bármilyen trébõl lehet valami olyasmit csinálni, amire az ecceri nézõ rácsodálkozik, de mivel ehhez a részéhez nem ért annyira, minden másra fogja fogni, hogy miért jó a film.
Az Avatár vágása, kamera kezelése klasszikus, de a zsenialitás határáig precíz, hihetetlenül jól ütemezett. Le a kalappal elötte!
De könyörgöm, ettõl a kidolgozatlan karakterek, a klisés történet, a közhelyes mondanivaló még nem lesz nóbeldíjas alkotás!!!
Márpedig sokan beleesnek Cameron csapdájába, ezért minden csodálatom az övé.