Mondjuk az Õs-Kontroll néven a 90-es évek elején megjelentetett szar még elég punkos hatású (ha punk zenén az fülsértõ csörömpölést és az idegesítõ vinnyogást értjük), de a "klasszikussá vált" kontroll már valóban kibújt a punk köntösbõl.
Mellesleg hellyel-közzel az URH-t is bele lehetne gyömöszölni a punk skatulyába (úgy zeneileg, mint szövegileg), de szerencsére õk rock'n'roll-t kiáltoztak így nem is lettek punkok.
Mintegy fordítva: a Neurotic bár punknak van elkönyvelve, de a legkorábbi idõket kivéve simán abba a r'n'r-popzene kategóriába tartoznak, mint az E.K. vagy a P.U.F. (esetükben a lemezkiadásnak nevezett elkurvulás elõtti idõket értem, Demo '85-78).
Ami punkban nagyon odabaszott az a Kretens, az "Ez még itt nem Amerika" anyag igencsak el van találva, kár hogy a következõ körre csak egy hitvány hanganyagra futotta neki (de ez már kilencvenes évek), meg az Elit Osztag, ezek zenélni sose tudtak (azóta se), de nem is próbálkoztak lehetlen dolgokkal - amit három akkordban (kvintben) nem tudsz elzenélni, azt hagyd a picsába - és olyan cinikus szövegeik voltak, hogy engem anno '89 táján teljesen levettek a lábamról.
A nagy punk felhozatalból ez a kettõ az amit még ma is meg bírok hallgatni anélkül, hogy úgy érezném, hogy mángorlóba fogták a pöcsöm, no meg talán a 88as Csoport, és az azóta nemzeti rokkerringyóvá vedlett Auróra 88 címû tizenkét perces (6számos) zseniális röffenete - azért ez nem véletlenü lett anno az év lemeze a Maximumrockanaroll magazinnál, pedig õk azért az egész világ mocskát végigkagylózták.
A többi (ETA, CPG, QSS, meg mittomén mi) sajnos nosztalgiának se jó, biztos megöregedtem, de ma már fizikai fájdalom meghallgatni õket.