az már egy kicsit más kérdés, hogy hogyan számolták...
az alapvetés az volt, hogy 100ezren megvették és akkor arany.
a másik - és sokkal jellemzõbb - módszer a "megjelenés napján aranylemez" illetve az "elõvételben aranylemez" elnevezésû zseniális parasztvakítás volt.
ennek a lényege: nem az eladott példányszámot számolták, hanem azt amit a lemezboltok megrendereltek (a lemezboltok, állami áruházak lévén annyit rendeltek amennyire utasították õket). tehát ha szóltak nekik hogy rendeljenek 200ezer darabot az új Neoton lemezbõl, akkor õk megrendelték, és hipphopp: az ominózus hanghordozó mári "elõvételben" dupla aranylemez lett. hogy aztán valójában csak 50-60ezet vettek meg és a többi meg ott rohadt a raktárban, az kit érdekelt...
természetesen voltak így is olyan hanghordozók amelyek normális úton is elérték a 100ezres példányszámot, de messze nem annyi, mint amennyit hivatalosan bejelentettek.
viszonyításképpen a mai példányszámokhoz: az Európa Kiadó Popzene albuma 30ezer eladott példánnyl bukásnak minõsült. ma bármelyik elõadó a földhöz verné a valagát, ha eladhatna ennyit a tyúkszaros CDjébõl (magyar viszonylatban beszélek)
Informatika és tudomány
