Ez azt jelenti, hogy hajlmamos vagyok leragadni néhány elõadónál, azok munkásságát jó alaposan magamba szívom, és nem nagyon marad hely mások számára...
Képtelen vagyok hetente, havonta új zenéket befogadni, akkor nem maradna idõm a kedvenc slágereim újra és újra és újra és újra és újra és naponta akár többszöri újra és újra és újra történõ meghallgatására. :)
Azért fiatalabb koromban még nyitottabb voltam, és mikor kinyilt a szemem a zene felé, akkor nagyon gyorsan rákattantam az alábbi zenékre:
Elsõ Emelet, Duran Duran, C.C. Catch, Den Harrow, Alphaville, Nik Kershaw.. ja és Modern Talking... :) Némi Depeche Mode... Késõbb A-ha...
Ezekhez a 1990-es években felvettem a 2 Unlimitedet, 3 lemez erejéig...
Mikor a legjobb cimborám megmutta nekem a lemezüket, az elsõ 4 számot meg sem tudtam különböztetni, azt hittem, egy szám az egész...
Azért késõbb nagyon megkedveltem õket.
A 2000-es években egy erõs Garbage vonalra mentem rá, mellette találtam helyet a Republicának (nem Republic, Republica...) is.
A Garbage-hoz is kellett egy PC játék, aminek a fõcím videója alá adták a talpalávalót, és a kettõ együttes hatása alatt vettem meg hirtelen felindulásból akkor még 2 kiadott nagylemezüket. Máskülönben õk sem jutnak el hozzám, valszeg.
A Republicát összetévesztettem a Garbage-val, azt hittem, egy új számuk, kiderült egy másik zenekar hasonló zenével... :)
Nagyjából ennyi...
A mai napon az mp3 lejátszómon csak 5 elõadó dalai vannak (néhány kivételes számtól eltekintve), úgymind Duran Duran, Garbage, Depeche Mode és Republica.
Az 5. az saját magam vagyok és a sajátm magam által játszott feldolgozások és saját szerzemények...
Az A view to akillt meg tudom hallgatni 15-ször is egymás után, de 140 körül van a rekordom... A másik ilyen klasszikusom az Of crime and passion, hasonló módon hallgatom...
Kortárs zenébõl mostanában csak az Ubiquitous Synergy Seeker néhány száma hatolt el hozzám... Meg az új Duran lemezek...
Informatika és tudomány
