Biztosan sokan nem gondolnák, bár már tettem említést róla korábban.
Nekem két olyan igazi, rettenetes kedvencem van:
Természetesen a Kajagoogoo én szegény "több sebbõl vérzõ" Den Harrow.
Az égvilágon nincs bennük semmi közös, mégis Õk az én zászlóshajóim.
A közismert tény sem gátol meg abban, hogy egykor a falamat beborító "kirakat Den Harrow"-t tekintsem az igazinak.
Nem szokott érdekelni, hogy Tom Hooker meg akárki hangja hallatszott, ahhoz túl elfogult voltam/vagyok. Gyakorlatilag elnézem/elnéztem neki.
A Nick Beggs-féle Kajajgoogoo-t pedig a topik élete során már többször magasztaltam...de nem tudom elégszer...:)
Mindkét projekt szinte végig kísérte, ha lehet így fogalmazni az (eddigi) életemet...
Persze több zenekar és elõadó is fontos számomra...pl. A Power Station, a Duran, a Talk Talk, a Bronski Beat, a Dolphin Brothers, a DM...
Amikor azt látni, hogy én különbözõ országok idevonatkozó (sokszor) ismeretlen képviselõit mutogatom, mindössze Ez történik : kiderítem, hogy XY-ról akkoriban szerencsére, vagy sajnos maradtam le....
Általában azért a (szerintem) fogyaszthatóbbak kerülnek "képernyõre".
Pl.: az Adolphson & Falk duo kimondottan nagy hatást tett rám...akik svédek és ráadásul svédül is énekelnek...azt nem mondom, hogy itthon (tehát kis családomban) osztatlan népszerûségnek örvendenének..:)
Ha pedig friss az elõadó (ez leginkább synth vonalon fordul elõ) akkor azt állapítom meg, hogy érdemes-e foglalkozni vele...a továbbiakban...
(A szintén svéd Endless Shame is kiállta próbát....)
A te felfedezettedre is kíváncsi vagyok (Ubiquitous Synergy Seeker)...hátha...