Attól tartok ez van, amikor valaki a saját "szemüvegén" keresztül tekintve próbál bizonyos korszakokról topikot működtetni, olyan korszakokról, amikor még nem élt, vagy csak kicsit.
Sajnos vagy szerencsére nem olvassa ezt olyan, aki viszont már "aktív" volt ezekben a korszakokban.
Én is teszek kirándulásokat a múltba, bár inkább csak a hetvenes évek elejéig merészkedek, esetleg a hatvanas évek végéig. Abban is óvatos vagyok. Őszintén szólva meg tudok lepődni, amikor felteszek egy-egy ilyen régebbi lemezt, amit tini koromban megvetettem. Nagyon jó zenéket tudtak csinálni, el kell ismerni. De sokszor ezek elé oda kell ülni és HALLGATNI kell, akár többször is és nem olyan dallamokat várva, amiket eddig szerettünk hallgatni. Kivéve, ha már eleve ismerős a dal, mert a hetvenes években sokszor ment a rádióban. De akár azokat is újra lehet értékelni.
Ez olyan, mintha a gyerekeink a mi fiatalságunk nagy zenéiről akarnának nagyokat mondani. Amikor jól leminősítenék az általunk istenített zenekarokat illetve röhögnének rajtuk, akkor meg ki lennénk akadva. Nincs ezeknek fülük? De van, csak másra van kihegyezve. A saját korunk zenéi azért is tudnak jobban megérinteni, mert azok nekünk nem csak dallamok, hanem meg vannak töltve rengeteg érzéssel, érzelemmel és emlékkel. Emiatt sosem fogja más generáció ugyanúgy hallani ezeket. Csak felületesen, szubjektíven kritizálni.
Most például a háttérben Scotch-ot hallgatok és nagyon tetszik a mai napig. De el tudom képzelni az idősebb generációt mennyire tudja idegesíteni ez a szintetikus hangzás, a fiatalok meg más miatt röhögnek rajta...
Viszont az is érdekes, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek rock vagy metál zenéi ma is elfogadottak és ismertek sok fiatal körében.
Lehet, hogy alcímbe bele kellene írni, hogy "egy nyolcvanas években szocializálódott fülével" vagy valami ilyesmi...
Informatika és tudomány
Attól tartok ez van, amikor valaki a saját "szemüvegén" keresztül tekintve próbál bizonyos korszakokról topikot működtetni, olyan korszakokról, amikor még nem élt, vagy csak kicsit.
