Kivételesen egyet kell értsek Molnival az emberes ûrutazás eredetét illetõen, és hozzáteszem, a NASA sem más, mint ennek az eredményt bármi áron jeligéjû kornak a dinoszaurusza. Az ûrsikló programban hétezer ember dolgozik, csak a NASA részérõl. Hétezer. Ez összemérhetõ pl. a Mol dolgozói állományával.
Az ûrkutatás és az emberes ûrrepülés legnagyobb gátló tényezõje a magas fajlagos pályára állítási költség, egy liter vizet 20000 $ költséggel juttatunk fel az ûrállomásra. A valóban többször felhasználható - elnézést, ha a repülésenként ipari szintû nagyjavítást igénylõ STS rendszert nem sorolom ide - ûreszköz kifejlesztése még várat magára, valószínûleg a nanotechnológia széleskörû használata eredményezte új, könnyû és fajlagosan nagyon erõs anyagok elérhetõvé és alkalmazhatóvá válása hozza majd el a nagyságrendi költségcsökkenést, és ezzel együtt az ugrásszerû ûrtevékenység-növekedést.
Valóban nem sok minden van, amiért feltétlenül orbitális pályán kéne tartani pár szerencsés embert, persze, lehet hosszútávú ûrélettani vizsgálatokat folytatni, sok kísérlet esetében pótolhatatlan az ember a maga egyedülálló képességeivel, de tény, hogy végülis ezeket ráértnénk késõbb is kikutatni. Talán nagyobb indok a folytonosság fenntartása, a már egyszer megszerzett rutin, szakembergárda újratermelése, amely persze megintcsak újrateremthetõ volna, de talán szerencsésebb ezt néhány lopakodó bombázó árából fenntartani, mint évtizedes hézagokkal tarkítottan szakaszossá tenni. Egyébként én is automata-párti vagyok, s nem különösebben bánom, hogy ezt a holdraszállós ügyet elkaszálták. Legyen elõször lehetõség normális méretû és gyors ûrhajók építésére, azután lehet lépni a bolygók irányába.
Az ilyenolyan térhajtómûvet meg nem vetném el élbõl, a relativitáselmélet is megenged ezek közül egy fajtát - bár kétségkívül sajátos feltételkhez köti mûködését - másfelõl túlzott magabiztosságnak gondolom az univerzumunk vagy multiverzumunk jelenlegi megismertségi és megértettségi szintjén ezt a kijelentést.