Én most itt nem a pénz értékén akarok elmélkedni, ez egyénileg mást és mást jelent. Szubjektív.
Nem arról akarok vitázni, hogy mi jó és mi rossz.
Ezen dolgok egyéni megítélése más lehet. Bármi lehet jó vagy rossz más más szempontok alapján, más más nézõpontból. Kinek hogy.
Ezek a dolgok az agyunkban léteznek, általában nem sok köze van a valósághoz, hogy is lehetne??! A valóság objektív, csak egy van belõle, de annyi vélemény van a valóságról ahány ember.
Nagyon közelít a valósághoz ha én azt mondom, hogy egy bizonyos szempontból alapvetõen két társadalmi réteg van.
Az az üzletember aki megveszi mások munkaerejét, és az aki eladja saját munkaerejét.
Általában a kínálatból van több. Tehát mondhatni azt, hogy a világot tekintve globálisan a munkaerõpiac kínálati.
Annak az üzletembernek aki megveszi a munkádat, az a jól megértett érdeke, hogy minél több munka teljesítményt minél olcsóbban tudjon megszerezni.
Ami a gyakorlatban olyan helyzeteket generál ahol a munkás osztály a végtelenségig ki van használva.
Gondoljatok bele.
A pénz amellyel kifizetik a munkást, nem romlik meg. Ha a munkás úgy dönt, hogy mégsem kínálja eladásra munka erejét, az a pénz amelyet felkínáltak neki, nem romlik meg, felhasználható arra, hogy egy másik embert kifizessenek vele aki viszont hajlandó eladni munkaerejét.
Vagy akár ezt a pénzt be is lehet fektetni és idõ és kockázataránosan meg lehet sokszorozni.
Az emberi munkaerõnek nincsenek ilyen tulajdonságai.
Az embernek az a jól felfogott érdeke, hogy minél elõbb értékesítse munkaerejét, ha nem akar éhenhalni, ha el akarja tartani családját, tetõt akar a feje felé, és meleget a lakásba.
A munkás osztály mindenkor kényszerhelyzetben van, amíg a pénzvagyonos befektetõi rétegnek számos alternatív választási lehetõsége van.
Ezek a hatalmi viszonyok olyan élethelyzeteket tudnak generálni, hogy például egy braziliai nike póló és cipõgyárban a ruhanemû termékek elõállítási munkaerõköltsége a késztermék piaci árának mintegy 0.05 %-a.
Azaz minden befolyt 100 forint után fél forinttal gazdagodnak a munkások akik a tényleges termelést végezték, akik a teljesítményt adták, tehát akik elvégezték a munkát.
A többi megy a befektetõknek akik ülnek a hájas seggükön, és naphosszat szopatják a társadalmat.
Ha mondjuk elõállna magyarországon egy olyan jelenség, hogy tömegesen az emberek úgy döntenének, hogy nem hajlandóak ilyen alacsony összegért bérbe adni szabadidejüket, és munkát végezni, hanem helyette, saját maguk termelnének a piacra, vagy saját szolgáltatással állnának elõ, akkor az olyan állapotokat mozdítana elõ mely:
Egy részrõl a befektetõ réteg számára a munkaerõ piac keresletivé válik, és a pénzvagyonos osztálynak kell versengenie a megtakarítással rendelkezõ munkaerõkért, mely emberek számára már nem létkérdés a olcsó lényszerû munka. A megtakarítással rendelkezõ embereknek több választási lehetõsége van. Nem kell olcsón kényszerbõl munkát vállalnia, mert nem kell félnie, hogy ma-holnap éhen hal.
Másrészrõl, a munkaerõpiacról kiszállt emberek, akik saját maguk számára termelnek értéket (és nem mások számára). Beszállnak a termékek és szolgáltatások piacversenyébe saját termékükkel, szolgáltatásaikkal.
Mely azt eredményezi, hogy megnõ a piaciverseny a vásárlókért, és hátrányosan érinti a befektetõi réteget, melynek ezt kompenzálva muszáj vagy drágábban elõállítani minõségibb termékeket, vagy olcsóbb terméket vinni a piacra, mely a munkásbérek reálértékét emeli.
Tehát több oldalról is támogatja ez a helyzet a többségi társadalmat.
Általános árcsökkenés, reálérték növekedés. Minõségibb és több féle termékek a piacon. Nagyobb választék a piacon. A munkaerõ értéke emelkedik. Csökken a munkapiacon a verseny, bárki könnyen és gyorsan munkához juthat, magasabb fizetésért, könnyebben pozíciót válthat, vagy juthat elõléptetéshez.
Ehhez az kell, hogy minél többen lépjetek be a klubomba, és termeljetek saját magatok számára értéket, profitot. Ne másnak termeljetek hasznot, hanem magatoknak. Persze ehhez gondolkodni is kell eleinte. Érteni kell egy kicsit az üzlethez, a marketinghez. Tanultnak kell lennie, és valamihez nagyon kell érteni, mondjuk amivel foglalkozni akarsz, amit a piacra akarsz vinni.
Persze ezek a dolgok izgalmasak, és nem olyan nehéz mint amilyennek eleinte tûnik. Be kell járatni a dolgokat, kísérletezni kell.
Fejlõdjetek, és segítsétek egymást. Szervezzük meg a társadalmunkat, mert az állam már ezt nem teszi meg.
Az a biztos amit magad csinálsz, másban nem bízhatsz meg. Más emberekre, más bizalmára alapozni = teljes csõd, teljes anyagi pusztulás, fatális naivitás.